Féltem tőle. Egyenesen undorral közelítettem meg, amikor pár napos astrámból kénytelen voltam átülni ebbe a...khm, hulladékba. Nincs két egyforma színű elem, nincs két párhuzamos egyenes, tiszta mocsok, itt-ott már nyaldossa a rozsda. Ezt kell nekem két napig használnom, ha autóba kell ülnöm? Na ne máááár. Csabi, a tulaj is állandóan szídja, hogy ez mekkora szar, ez nem autó, "ha nem látom akár bele is szarhatsz". Így került hozzám.

Este gondolkoztam rajta, hogy ezt igazából hasznomra fordíthatom, rég volt teszt itt a blogon, miért is ne legyen a Tempra az alany? Csak előbb rendbe kell rakni, adott állapotában nem ülök bele, még a végén összekoszolom magamat, nem hogy fényképezni vigyem. Mert ugye - mint egy korábbi tesztnél beláttam - mocskos autót nem lehet fényképezni.

Reggel korai kelés, 9:30-ra időpontom volt a fogorvoshoz, előtte rendbe akartam rakni, aztán a fogászatról hazafele megcsinálni a képanyagot. A beltér rendesen megszivatott, nagyjából 1,5 órába telt elérni a fényképezhető állapotot. Kívülről koszos autóba be, irány a fogorvos, majd utána rendberakom. Az udvarból tolatgattam kifele, amikor az első ingerhullámokat megindította felém az autó: kemény a kuplung, kicsit darabosan jár, a baloldali tükörlap úgy remeg, mint a kocsonya, remeg az egész műszerfal, nincs olyan elem ami nem zörög. Óóóó, drága kenyér...Mi lesz ebből...

Az első métereket kicsit darabosan tettem meg az utcában, szokni kellett a furcsán járó kuplungot, de aztán meglett a megfelelő gáz-kuplung ritmus. A következő behatások itt értek: ez rohadt hangos. Nem elég, hogy a motor hangos, a futómű és a műszerfal is folyamatos zajforrásként van jelen. A hatalmas átmérőjű kormánnyal viszont valódi hajóskapitánynak érezzük magunkat, toljuk magunk előtt a fél ping-pong asztalnyi gépháztetőt, közben meg ringatúzunk a négykerekű hajóban.

Fogorvostól haza, jó nagy kerülővel persze. Át Ercsibe vásárolni, közben kicsit vizsgálgattam az autót. Marha kényelmes igazából. Hatalmas, fotelszerű ülések, vastag, még így 18 évesen is puha plüsskárpittal. A kárpitok amúgy meglepően tartós darabok, egyik ülés sincs megnyúlva, kiülve, a padló is egész jó állapotban van.Az ajtók szélén persze látni, hogy milyen is volt újkorában, de közel sem olyan rémes a jelenlegi állapot, mint amilyet vártam. Hűtővíz 90 fok, kicsit odalehet neki lépni, persze csak óvatosan. Igaz, Csabi mondta, hogy motorikusan hibátlan, de azért egy minimum 190 ezret futott TáDét nem illik ész nélkül tiporni - szerintem. 2200-2300-as fordulat körül a turbó is bekapcsolódik a zajongásba, persze sokkal korrektebb módon, mint ahogy azt a műszerfal tette. Kellemesen süvít, öröm lepadlózni néha. 3000 körül szépen elváltogattam, röhögve gyorsultunk az emelkedőn, vígan tartottuk a 90-et. Kis kanyar, 60, vissza négy, padló, nézzük mit kezd a dologgal. Süvít a turbó, meglódul a nagy zöld masztodon, 100-nál kap egy ötödiket, 120-ig boldogan húz tovább. Menne még bőven tovább, van benne erő kora ellenére, tényleg tip-top a motorja. Ja, mindezt egy apró koromfelhő elköhintése nélkül. AZt azért érdemes még megemlíteni, hogy ilyen tempónál már jó 10 centis holtjátéka van a kormánynak, nem éppen a precizitás szobra. Az állandó balrahúzás már csak hab a tortán.

Közben, hogy elhagytuk az alapjárathoz közeli fordulatszámtartományt már műszerfal sem zörög, a baloldali tükörlap viszont egyre ijesztőbb módon lebeg.A rugózás feltűnően kellemes e közben, kanyarban persze dől, de az úthibákat viszonylag talpraesetten kezeli, csupán a hátulja tűnik kicsit falábúnak. A komfortot mindössze a klíma és egyéb szellőztetőerendezések hiánya rombolja. Klíma soha nem volt ebben a darabban, a fűtés-hűtés-szellőztetés pedig a múlthéten mondta be az unalmast, szinkronban az ablaktörlővel. Igen, megnéztük a biztosítékot, hibátlan. Óóó, te bohókás olasz tervező, aki az elektromos rendszerért feleltél.

Elvittem gyorsan fényképezni az autót, ott volt is időm kicsit alaposabban átnézni a részleteit. Találtam pár érdekes dolgot. A hátsó ülés - mit ülés, kanapé - baromi kényelmes, lehet kétszemélyes Gran Turismo, ha lehatjük a kartámaszt, és süppedhetünk a plüssben és a helyben. Aprópó hely: ez az autó egy hodály. Iszonyat' mennyiségű tér minden irányban. Ha csak ránézünk az utastérre, eszünkbe se jutna ennyi helyet feltételezni, mert a tévézős fotelnak is beillő ülések kitöltik a teret, beülve azonban javul a térézet - köszönhető ez persze a sok üvegnek, a vékony oszlopoknak és az alacsony övvonalnak is.

Öcsém és Csabi állandóan fikázzák az autót, de nem sikerült rájönnöm miért. Oké, idegesítő amit például most csinált az ablaktörlő meg a fűtés, biztos vannak ilyen apró hibák, én valahogy mégis kedveltem. Kényelmes volt, nagy, ringatott, szedte a lábát ha kellett. Kis WD40 után az ajtók is fonamabban nyíltak-csukódtak, egész használható volt az autó. Persze, egy jobb állapotú példány nyilván árnyékolná ennek a hulladéknak a fényét, engem mégis meggyőzött. Az adott példány nagyjából 150 ezret érhet a piacon, ez a legtöbb modell árára jellemző. Sokkal jobb állapotú és fiatalabb Tempráért persze a zsebünkbe kell nyúlni, 4-500 körül már utolsó évjáratos, viszonylag jó darabok is kifoghatóak. Szerintem megéri. Nagyon.

Képekre kattintva indafotós galéria nyílik!