A Tourneo a továbbra is fennálló futómű problémák miatt a tatabányai szervízben pihen, addig kaptunk csereautóként egy Fusiont. Volt már nálunk korábban is, igaz, akkor 1.4-es benzinesként, most ugyanekkora lökettérfogattal, de öngyulladósként. Lássuk, benzin vagy dízel?

A lényegében egy kategóriába sem sorolható autó vegyes érzelmeket vált ki az emberben. Árpi kérdezte, hogy miért van ez, amikor ott a Fiesta? A válasz marha egyszerű: a Fiestának nincs (ekkora) csomagtartója, ennek viszont 337 liternyű űr van a második üléssor mögött. Alacsony rakodóperemmel, sík felületekkel - a nyaralásra rengeteg felesleges kelléket cipelni vágyó nők álma. Belül 4 ember kényelmes elfér, majd' 175 centimre beállítva viszonylag kényelmesen ülhetek magam mögé. A műszerfal a Fiestából ismerős, semmi extra, érdekes textúrájú felső résszel, ami még puha is. Pakoló rekeszekkel jól áll az autó, apró figyelmesség a komfort index (elég rábökni, és 3-at pislog). Az üléseket nem érheti panasz, talán a magasság állításának buta módja lehet bántó, az ugyanis kimerül annyiban, hogy az ülőlap hátulját emeljük vagy süllyesztjük. Pont nem jó semmire. Az autó a Ford utóbbi időben állandósult "limitált" szériáinak hála,tartalmazott még automata klímát, sötétített hátsó ablakokat, alufelnit és ködlámpát. Eddig tehát úgy néz ki, hogy az autónak nincs nagyobb hibája használhatóság terén. De milyen vezetni?

A kis dízel magában hordozza az összes feltöltős dízel tulajdonságát. 2000 alatt teljesen halott, már-már veszélyes módon, fölötte húzni kezd, de 70 lóerő és 190 Nm nem varázsol belőle versenyautót. Egyébként vígan forog 4000 fölé, kicsit alatta elfogy az a kevés ereje is.

Egyszer csúnyán megszivatott azzal, hogy alacsony fordulaton nyomatékszegény. Eleve hajlamos a fulladásra, tehát csak nagy gázzal lehet indulni. A Petőfi Laktanyánál araszolva akartam a belső sávból a külsőbe csusszanni, mire ez a szemét nem ment. Jobbra mögöttem meg jött az Astra. Nem volt vészhelyzet, de kellemetlen meglepetés volt.

A motor egyértelműen alulméteretezett, pláne, ha az ember családi autóként használja, márpedig kis hazánkban ez a tábor a mérvadó. Egy személlyel még egész lendületes tud lenni, 3 személlyel azonban már gondja van. Konrétan annyi, hogy 90-nél nem mertünk kimenni előzni a 811-esen, pedig lenne rá lehetőség. Városban elég még 4 személlyel is, lehet tartani a forgalom ritmusát, a váltó áttételezése nem hagy kívánnivalót maga után, de országúton, ne adj' Isten autópályán elvérzik. Egy személlyel más a kép, erőlködés nélkül tartja a 130-at, az érdi emelkedőn is felmegy ennyivel, de emelkedőn gyorsítani már ne akarjunk vele, ha magányosan kocsikázunk, akkor se.

A futómű vegyes képet mutat. A legkisebb útegyenetlenségre is kegyetlen pattogásba kezd, éppen ezért instabilnak érezni. A Vál-Felcsút-Baracska vonulaton az ember a 90-es tempót is 160-nak érzi. Tükörsima úton viszont meglepően jól fekszik, az autópálya lehajtókat egész szépen lehet vele abszolválni. A fékeket nem nagyon érheti kritika, jól érzehetően lehet adagolni a fékerőt.

Ha választanom kellene a benzines és a dízel között, nem tudom, melyiket választanám. Alapvetően kellemes a dízel karaktere, csak az a 2000 alatti tartomány ne árnyalná a képet. A benzines viszont egész pörgős, alul is jól húz, és nem eszik eget verően sokat. Azt hiszem, inkább a benzines kéne, dízelt vegyen az, aki nem mozdul vele ki Budapest agglomerációjából.