A nap elején még nem tudtam, mivel fogom elcseszni ezt a vasárnapot, aztán eszembe jutott, hogy a fejemből hét közben kipattant ötlet tökéletes elfoglaltság lesz vasárnapra.
A konyhapultunk valamilyen módon megsérült, így le kellett cserélni, de sajnáltuk kidobni a sérült munkapultot. Most viszont pont jól jött a 28 mm vastag anyag, igaz, kicsit játszani kellett vele, mert - a képen nem tudom mennyire látszik - az új funkcióját két darabból összeállítva tölti be. A kettő között volt ugyanis a tűzhely számára kivágott nyílás, így azt el kellett távolítani és máris egyesíthetővé vált a két fél. Így kaptam egy nagyjából 160 centiméter széles munkaasztalt.
A hátsó fele a képeken is látható igen masszív tartókon fekszik. 1,5-2-es anyagból vannak hajlítva, nem tudom már honnan vannak, nem médbájhóm. Van bennük anyag rendesen, örültem nekik. Ezeket 10x150-es dübellel rögzítettem a falhoz, úgy felrakva a rövid oldalon lévőt, hogy kicsit lejtsen kifele - durván 4-5 mm van a 60 centiben. Így ha ne adj' Isten kiömlik valami, az nem a falon csurog végig. Az első alátámasztást a padlásról megmaradt gerendával oldottam meg, két L alakú vassal rögzítettem a munkalaphoz, lehet rajta ugrálni, fetrengeni, kalapálni. Dugni nem, ahhoz túl magas, 95 centi az asztallap teteje és a járólap közötti távolság. Így nem kell lehajolni akkor, ha dolgozunk rajta. És befér alá a szerszámos kocsi.
Szerkesztettem még fölé egy lámpát, bár ez csak ideiglenes. Aztán majd ha lesz még időm, akkor a középső láb és a fal közé csinálok pár polcot, ládáknak meg egyéb vackoknak.
Nem a legszebb, de nulla forint ráfordításból, hulladék anyagokból készült és a célnak tökéletesen megfelel. Végre van egy rendes, masszív munkaasztalunk! Alant pedig látkép a garázsból. Csak mert ilyen képem még nem volt.
Mi mondtuk: