Sok más vetélytársa közül ára ellenére őt választottuk anno, és lehet valami ebben a Toyota mizériában. De az ember nem így kezd egy autó megemésztéséhez, induljunk el kívülről.

Japánosan semmilyen. Amilyen a Toyoták általában. Nem az a fajta autó, amibe az ember beleszeret, majd pár álmatlan éjszaka után megrendeli. Sokkal inkább elfogadja, nem pedig rajong érte. Ez az autó csak van, és nem hívja fel magára a figyelmet idióta lámpákkal, túljátszott lemezekkel, bunkerszerűen kicsi ablakokkal. Elvegyül a tömegben, és hűsegesen szolgálja a gazdit. De azért valahol megvana szépsége; vannak napszakok, amikor a fény úgy tud játszani rajta, hogy szinte öröm nézni. Lehet, hogy rátesz kicsit ez a semmilyenkék szín is, de a fotogénségét ilyenkor sem sikerült előcsalogatni. Elölről még csak-csak, profilból úgy ahogy, hátulról azonban egy esetlen, szaros seggű elefánt, nincs vele mit tenni.

Aztán ha beültünk, megint a nagy semmilyesnég veszi körül. Nem is semmilyenség, inkább komor feketeség. Némi masszívságot sugároz, hogy az egész műszerfal egy hatalmas tömbnek hat, amibe a műszeregység, a rádió, és egyéb kezelőszervek csak belesüllyesztve vannak. Mintha egy hegybe vájtak volna barlangokat. Csak nehogy beszakadjanak. Apropó, az autóban nem gyári a klíma, még átvétel előtt lett beszereltetve. Átvétel óta tátong egy pár milliméteres rés a rádiió és a műszerfal felső borítása között. Ha hátulról süt a nap, látni a kábelezést. Mókás. Bár állítólag nem egyedi eset, a bontatlan műszerfalú egyedekkel kapcsolatban is olvastam hasonlót. Hol is van az a híres minőség? Ha már a minőség firtatásánál tartok, meg kell emíteni, hogy új kora óta zörög valami hátul, a kalaptartó meg a csomagtérajtó burkolata környékéről. Ahogy egyre előrehaladottabb lesz a kora, egyre több helyről jönnek zörejek, igaz csak rossz úton. A vezetőülés hidegebb időben hajlamos nyikorogni, de ezeket a zajokat leszámítva nem sok negatívum van belül. A kézifék gombjáról pedig már egy ideje pereg a "króm"(króm-MUHAHA), mostmár nagyjából a negyedéről hiányzik. Az ülések textilje kellemes, mintázata - meglepően - semmilyen, de relatív jól néznek ki az ülések.

Ha elfogaltuk a helyünket ideje indítani. Az 1,6-os 110 lóerős egység nem tolakodóan, de tudatja hogy már él, időnként a kicsit alacsony alapjárat miatt enyhén vibrál is. Kuplung ki, egyes. Hoppá, de hülye egy váltó! A váltási sík a vezető felé megvan döntve, kb. annyira, hogy a hármas van az egyes helyén, amikor pedig egyesben van, idióta módon a vezető térde felé meredezik a váltórúd. Ha megszokjuk akkor rájövünk hogy jól használható, de csak ha nem akar az ember háromtized másodperc alatt váltani. Mert az bizony nem fog menni; jobban favorizálja a lassú, megfontolt váltásokat, gyors váltásoknál akad. A 10,3 máodpeces gyorsulás tarthatónak tűnik, a 190-es végsebesség szintén. 1,6-os létére igen jól megy, 200-at tartja ha arra van szükség, igaz ilyenkor már dönti magába a naftát(10 liter fölött, jóval). Normális használat mellett 7,2-7,8 közötti átlaggal eljárhatunk 100 kilométerenként - akár télen, akár nyáron. Érthetetlen, ugyanis a legális autpályatempónál már közel 4000-et forog a főtengely. 4750-nél adja le a maximnális, 150 Nm-nyi forgatónyomatékot, ez pont 160-as tempóra esik, így innen még viszonylag dinamikusan gyorsít. Javítanom kell magamat a fogyasztás tekintetében: Ez az érték egészen a 90 ezres szervízig tartott, azóta 8,3 körül mozog, azonos használat mellett.

Eredeti funkciója szerint a családi autó szerepét tölti be, több kevesebb sikerrel. Amíg csak négyen ülünk benne kényelmesen elfér mindenki, az 5 fős terhelhetőséget kihasználva már igen szűkös hátul, ráadásul a "kardánalagút" is pofátlan módon rabolja a lábteret a hátsó középső utastól. Nyaraláshoz érdemes a kombit választani, vagy tetőboxot feldobni az autóra. A 290 literes csomagtartó igen karcsú, már 4 ember poggyászával is sakkozni kell, hogy beférjen.

Összességében ajánlani tudom mindenkinek, aki hajlandó lenyelni a konkurenciához képest magasabb árat. Megbízhatóságból valóban jeles, a minőség megkérdőjelezhető, A 15.000 km-enkénti szervízláogatás kicsit gyakori, de túl lehet élni, mivel a szűrőkön és olajon kívül nem sokat kell rááldozni. Eddig csak a kopóalkatrészek könnyítettek a családi kasszán, valamint a nem gyári hátsó elektromos ablakemelők, illetve egy kedves (hátrahagyott színminta alapján kiszpolszkis) autóstárs, aki a parkolóban hagyott autó bal elejét volt olyan kedves és lebontotta. A betétlapot meg elfújta a szél.