Na jó, azért eddig sem álltunk távol egymástól. Drága barátaim/ismerőseim/rokonaim és az én érdeklődési köröm megegyezik, a gondolat menetünk sokszor közel azonos. És még sorolhatnám, legyen elég annyi, hogy 3,5 éve napi 6-8 órában zabáljuk egymás idegeit. És nem unjuk egymást. Szóval, Árpi még tavaly megvette a Kis Pirost (rövidesen elkészülhet a róla szóló poszt), nekem meg itt van Ludwig. Még nyáron lőttem róla egy sorozatot, egy részét már láttátok itt a blogon, a teljes képanyag feltöltése jelenleg is folyamatban, indafotón megtekinthetitek majd őket. Árpi kihasználva a jó időt, szombat este tette ugyanezt, melyből egy sajnos csak darab lett igazán jó, a többi  homályos lett, valószínűleg a lassú zársebesség (kevés fény) miatt. (Ebből következik, hogy állvány nélkül nem lehet kellően mozdolatlanul tartani a gépet, megremeg az ember keze.) Nem beszéltünk össze, Árpi talán nem is látta az én teljes sorozatomat és mégis; tessék megnézni a két képet. Szerintem vicces:D. Ekkora állatok vagyunk, hogy már véletlenül is (közel) ugyanúgy fényképezünk. Réééémes.