Nagyon úgy fest, hogy végérvényesen is lemondott a tél, helyét ezennel a tavasz veszi át. Óvodás, kisiskolás koromban a tavasz egyenlő volt a rózsaszínű virágokkal borított fák festésével, krep papír kokárdák készítésével. Azóta nőttünk - nőttem - egy kicsit, az ecsetet kerékkulcs, a vízfestéket kerékrögzítőcsavarok veszik át. Eljött az idő a gumiváltásra!

Mivel a Suzuki alufelnijei használtan lettek vásárolva jobbnak tartottuk elvinni őket a gumishoz, hogy centrírozzák ki. Mivel nem tudtam mikor nyit, gondoltam addig lecserélem a Lancia kerekeit. Mókás, hogy már egy szimpla kerék csere is kiváltja az emberől az olasz autó érzést. Vagyis a szopást. A kerékagy számunkra fontos része ugyanis nem csak négy menetes lyukból, meg egy központi tehermentesítőből áll. Van benne két fém "csöcs". Durván 1 centi hosszúak és fél centi átmérőjűek, funkciójuk szerintem annyi, hogy szivassák az embert. A felnit csak nehezebb rájátszani, levenni meg pláne. 

Arról nem is beszélve, hogy hátulról übernehezen jöttek le a lemezfelnik. Kicsit olyan volt, mint ha odarohadtak volna, érdekes módon elöl nem. De végül kész lett, íme:

Miután végeztem az olasszal, átvittem a felniket Ercsibe, hogy csinálják meg. Rendes társaság, évek óta idejárunk gumizni és mosni. Igaz, most kicsit a bögyömben vannak, ugyanis megint nem voltak képesek rendesen felfújni a gumikat, 1,7 bar van bennük, majd a kúton fújok még rá - ezt eljátszották már a téliguminál is. Amikor kivettem a csomagtartóból az alufelniket, a srác fél szemmel pillantott csak rá: "Fulda Carat? Kicsit hangos lesz." Majd meglátjuk.

Felraktam őket, a képeken látjátok a végeredményt. Egy baj van: most már tényleg le kéne sötétíteni, sokat dobna rajta.