...és akkor kiugrott elém. Én elkaptam a kormányt, aztán korrigálni akartam és ekkor kezdődött a végzetes szitálás...Aztán letért balra, át a füvön, árkon és akkor már láttam, hogy jön a fa... Nem volt mit tenni, elengedtem a kormányt, hogy legalább a kezeimet ne törje porrá... Csattant, nyílt a légzsák...Láttam ahogy jön felém a nagy fehér folt... Fűárokfalégzsák...Fűárokfalégzsák...

"Jól vagy?" kérdezte öcsém, szinte rögtön az után, hogy megállt az autó. Válaszoltam, hogy jól, megkérdeztem, hogy ő is rendben van-e, majd megkértem, hogy kezdje el keresni a lerepült szemüvegemet. Ölemben lógott a légzsák és az eltört kormányoszlop... Körülöttem minden tiszta üveg és fehér por... Még gőzölgött a kifolyt forró hűtővíz. Egy kézzel nyitni tudtam az ajtómat, ekkor még reménykedtem, hogy talán nincs akkora baj. Megláttam... Nincs eleje... Közben megérkezett a mögöttem jövő fehér szedán swift, kérdezte segíthet-e, de megköszöntem és nemet mondtam. Sokan megálltak még meg, mindenkit elhajtottunk.

Apuék hívták a mentőket, biztos ami biztos, akik tanácsolták, hogy inkább menjünk a kórházba röntgenre. Itt derült ki, hogy öcsémnek eltörte a biztonsági öv az egyik bordáját, nekem pedig zúzódott a jobb bokám. Máté sajnos kórházban van, ha minden igaz holnap - azaz kedden - már ki is engedik. Azóta persze előjöttek sérülések, megrándult a nyakam, az öv miatt véraláfutás van a medencém jobb szélénél, fáj kicsit az alkarom és a mellkasom. Viszont élünk mindketten. Pedig közel voltunk a halálhoz... Nagyon közel. Köszönöm Ludwig.

Mivel személyi sérülés is történt, kiérkeztek a rendőrök is. Este amikor kórházban voltam hívtak a Dunaújvárosi Kapitányságról, hogy szeretnék ha befáradnék és felvehetnék a jegyzőkönyvet. Bementünk, elmondtam mi történt, majd megkérdeztem mire számíthatok a továbbiakban. A zászlós készséggel válaszolt és segítőkész volt, elmondta, hogy számítsak vezetéstől való eltiltásra (3-4 hónap talán) és pénzbírságra. Április vége felé jön ki az idézés, ekkor ismét meg kell jelennünk a kapitányságon, ekkor azonban már öcsémnek is velem kell tartania.

Ludwig egyébként a Di-fer telephelyén pihen, nagyjából ugyanott ahol anno a Combo is volt. Bérelt helyünk van lassan. Elment ma apu elindítani a biztosítós dolgot, viszont kellettem hozzá én is - legalábbis az aláírásom. Ki is kellett még pakolni... Mit ne mondjak...Rémes volt... Az alkatrészek behányva az első ülésekre... Éjszaka nem volt még leragasztva a betört bal első üveg, így áll a víz a lábtérben... Tiszta karc a tető, valószínűleg a faágaktól, eláll minden, de az ajtók nyílnak-csukódnak, egyetlen ép elem talán a jobb hátsó sárvédő, meg a hozzá tartozó hátsó lámpa. A képeken látjátok egy részét, a műszarfalon a kapcsolópanelt öcsém térdelte be, csoda, hogy semmi nem lett a térdével. Kipakoltam mindent, a barna gyíkot a falon lógó Ludwigos képre tettem. Az alufelnik sérültek, ha jól láttuk apuval a bal hátsó meg is hajlott(!), de a suzukis szelepsapkákat azért lementettem róluk. Egy kis emlék, az egyben maradt hűtőrács mellé...

Hogy mi a tanulság? Semmi. Bárkivel előfordulhat, bárki elé beugorhat egy állat. 8 hónap és 10 ezer km altt nem feltétlenül kell kialakulnia annak a reflexnek, hogy mit kell elütni és mit nem. A következő állatot elütöm, gondolkozás nélkül. Egy valami talán mégis tanulság lehet: biztonsági öv. Ha az nincs, nem írok, nincs öcsém akihez bemenjek a kórházba. Biztonsági öv, légzsák. Meg persze nem elhanyagolható a 4 csillagos NCAP töréseredmény. Március 28-án tartjuk a második születésnapunkat.