Kellemes, tavaszi szombat este volt. Csendes minden. Ő mégse alszik. Kimászik az ágyából, megnézi az órát a konyhában. 00:37. Ül a konyhában és rágyújt egy cigire. Mered ki az ablakon. Megtöri a csöndet egy Civices boyracer, száz autó közül is felismerné a sportdobos Civiceket. Tovább mered maga elé, majd félig elszívott cigarettáját elnyomja. Papucsot húz és kilép a garázsba. Felkapcsolja a világítást. Halvány neon fényben dereng a vas. Éhesen kacsint rá... Kell neki valami. Valami, amire készült.

Megmarkolja a kilincset, élvezi ahogy a hideg fém belesimul a tenyerébe. Bedobja a jobb lábát, megkapaszkodik a tetőben és behuppantja fáradt testét a passzentos ülésbe. Fellélegez. Benzin, olaj... Gép szag csapja meg az orrát. Mitől remeg a lába? Ennyire fáradt lenne? Vagy már minden elkezdődött a tudatalattijában?

Markolássza kicsit a vastag, kicsike kormányt. Jobb keze szinte átrepül a hideg váltógombra. Alumínim, ő esztergálta a tökéletes gömböt. Kinyomja a kemény kuplungot, betolja egyesbe. Aztán vissza üresbe, kiszáll. Kesztyűért megy és pólóért. Nyitja a garázskaput, leoltja a pislákoló neont. Magára rántja a lemezhanggal csukódó ajtót, meghúzza a 4 pontost. Már mindene remeg. Kellett már neki, mint etióp kisgyereknek egy falat penészes kenyér. Hatalmas hördüléssel indul a V8-as. Rázza az egész kasztnit és közben unottan bugyog ott elöl. Alszik már mindenki a könyéken, nem akar lármát csapni, szépen alapjáraton kigurul az utcából. Egyébként is, még melegednie kell a vasnak. Nem lehet csak úgy ütni vágni. Ez a szíve csücske. Elindul a közeli szerpentin fele, ahol tudja jól, hogy senki nincs. Csak ő, a vas, és az út. Szinte fáj már neki, hogy még mindig lopakodni kell, szenvedve kapcsolja az ötödiket 60-nál. Pedig tudja milyen elementáris erőket szabályoz a jobb lábával, alig várja, hogy szabadon engedhesse a szellemet.

Kiér a városból, visszagangol egyet, nagy gázfröccsel. "Csak 90. Nem gyorsabban. Itt még ilyenkor is nagy a forgalom. Türelem. Türelem." Lassan elért a szerpentin tövéhez, megállt a kis betonozott placcon, üresbe húzta. Semmi nesz, csak a V8 lötykölődik előtte. Ő se tudja mire vár, de érzi, hogy már nem bírja sokáig. Ad egy gázfröccsöt. 3000. Ahogy ejti vissza a fordulatot, néha hatalmasat durran és vészjóslóan hörög. Kuplung ki, egyes. "Menjünk életem!"

Villámgyorsan leforogja az egyest, a teljesen üres kerékjáratokba gyolyózáporként csapódnak a kavicsok, sikít a gumi és gátlástalanul üvölt a hatalmas, percíz gépezet ott elöl. Kuplung, kettő, még mindig hatalmas füstfelhő övezi a hátsó gumikat, miközben a mutató átlendül a 100-on. Az agya valahol a hátsó ülés helyén, a gyomra a tarkójában, a kezeiben alig van vér, de nyúl a váltó után, tolja a hármast, a hideg fém ellentmondást nem tűrően kattan a megfelelő kulisszába. "Nincs lehetőség hibázni, ennek így kell lennie." Rövid időre vége a hajszának, a gyomra és az agya a helyére kerül egy másodpercre, aztán mindene próbál a testéből balra kiszakadni. Lába gépiesen rúgja ki a kupungot, vissza kettő és máris feszülhet a jobb láb. A teniszpályányi motorháztető az égbe emelkedik, a hátulja finoman riszál és elementáris erővel tol. Tol, üvölt, dörömböl, élni kezd. 

Adrenalin. Semmi más nem kell. Beszűkül minden, izzad, kapkodja a levegőt és minden energiáját a gépre fordítja. Elmosódik a világ, csak a V8 visszhangzik. Újabb kanyar, vissza kettő, kanyar közepén egy kis gáz és máris megy lapjával. Gondolkozás nélkül forgatja szét a gumikat, hiába olyan szélesek mint az autópálya. Hopp, két piros fénypont. Fék. FÉÉK! Hagyja harmadikban, araszolgat felfele az odatévedt autós mögött. Megint egy kanyar. Közel derékszögű, sötét van, látja hogy nem jön senki szemből. A kanyarba még az autós mögött megy be, aztán a ugyanezzel a lendülettel vált sávot és megint ágaskodó géptetővel törtet az éjszakába. Nem is hallja az édasnyját érintő megjegyzéseket, különben se érdekli. Válaszra se méltatná ha hallaná, megteszi helyette az a két cső hátul.

Megérkezett. Örömteli morgást hallat a V8, imádta ezt a pár kilométert. Nagyokat szuszog, de élvezte. Emberünk kiszáll, leállítja, hallgatja a pattogó kipufogót...

Szeretnétek a végét is?