Ültem az autóban a viszonylag sík talajon és mintha nagyon nagyon lassan csorogna odébb IVB. Hoppá, nem húztam be a kéziféket - futott át az agyamon és rögtön nyúltam is a karért. A karért, ami már megfelelő állásban volt. Oké, húzzuk feljebb, megállt az autó. Be kell állítani a kéziféket, nagyon fent fog. 
Gondoltam - én tudatlan -, hogy ahogy az autók egy részénél, úgy ennél is alulról kell állítani. Lepakoltam az aknáról a deszkákat, szépen fölé álltam, steklámpa, villáskulcs, másztam az autó alá. Keresem, keresem, csak nem találom. Oké, nézzük merre megy a bowden a hátsó keréktől. Óóó, hogy hajjá' meg. Szépen bebújik a kipufogó mögötti hőpajzs alá. Na, fasza, feleslegesen tettem az aknát használhatóvá, belülről kell állítani. Pozitív viszont, hogy nem kell szívnom a berohadt csavar megmozdításával. 
Szívtam helyette mással. Kézifék alatti tálca csavarhúzóval kipattint, ezután lehet csak leszedni a kézifék bőrszoknyáját. Megtaláltam persze az állítóanyát is, már csak az volt a kérdés, hogyan fogom elérni. Ha már nem rohad be a csavar, szivassuk azzal a hülyéket, hogy nem hagyunk helyet dolgozni - valahogy így gondolhatták az autó tervezésekor Rüsselheimben. Szóval negyed fordulatonként tekertem a csavart, mivel 3 centinyi helyen kellett mozgatnom a 10-es csillag-villást. Dugókulccsal meg persze nem fértem hozzá, mert a menetes szár túl hosszan áll már ki az anyából. Egyébént amellett, hogy széltében kevés a hely, még mélyen is van az állítócsavar. Kicsit elbabráltam vele, de meg lett. Gyorsan visszapattintottam mindent a helyére, mostmár fog mint a kisangyal. 
Mi mondtuk: