Itt is én vagyok:

IndaFotó - Kalti képei

Mi mondtuk:

2009.11.08. 19:48 Kalti

Teszt: Ford Mondeo 2.0 TDDi (2004)

Címkék: teszt ford 1 8 mondeo tddi

Flottavásárlók kedvence, főleg dízellel. Legalábbis volt, az utódmodell átvette szerepét, de attól még nem áldozott le a második generációs Mondeo csillaga. Használtként ragyoghat tovább. 

A Mondeo tipikusan az a fajta autó, amit használtan csak fokozott óvatossággal szabad megvenni. Amikor használni kell mindenkié, amikor törődni kéne vele, akkor hirtelen magára marad. Kényelmes, nagy autók, már alapverzióban is kellő erejű motorral, adja magát a magas futásteljesítmény. Így volt az általam kipróbált Mondeo esetében is.

Hiába a közel 230 ezer futott km, a beltérben szinte nyoma sincs. Jó, persze a bőrkormány fényessé és simává kopott a kezek alatt, és a hatgangos váltó bőrbevonata is fesleni kezdett, az összhatás mégsem lelakott. Az ülések tartanak, az elektromos magasságállítás működik, az ülésfűtés, automata belső tükör, mind-mind teszi a dolgát. Az automata klímával már nem voltam ennyire megelégedve, az egyel kisebb kategóriába tartozó, de ezzel az autóval egyidős G Astrámban sokkal okosabban és kellemesebben dolgozik a digitklíma. Nem értettem, miért fújja a pofámba a jeges szelet, amikor én 23 fokot kérek. És azt sem értem, hogy a motor leállítása majd újraindítása után miért próbálta szaharává varázsolni az utasteret. Homok ugyan nem volt, de vihar és hőség az igen. Gondoltam nem küzdök vele tovább, felfedeztem ugyanis az ülésfűtés kapcsolóját. Először azt hittem sikerült magam alá csinálni, aztán amikor kezdett határozottan meleg lenni akkor jöttem rá, hogy pillanatok alatt felfűti a seggemet a gyári fűtőszál. Okos dolog, megérte vásárláskor beikszelni az extra listán. A hatlemezes CD váltóval felvértezett 2 DIN-es rádió szépen szól, ahogy egy ekkora autótól elvárhatjuk, a kezelhetősége már hagy némi kívánni valót maga után. Harmadikba kapcsoláskor ugyanis volt hogy meglöktem a hangerőszabályzót és rendesen megrezegtettem a hátsó rendszámtáblát. Az állomásválasztó gombok pedig elérhetetlenül mélyen vannak, ha a váltó az első síkban van(1-3-5), csak úgy nyomogathatók, ha rátekeredünk a váltókarra. 

Ez az nem éppen apró ergonómiai baki se tudta azonban teljesen árnyalni az alapvetően kellemes képet. Az ülések kényelmesek, a hely kellően nagy széltében-hosszában, hátul szinte pazarló. A hatalmas könyöklő alatt apró , de mély tároló van (menet közben használhatatlan), a kézifék alatti jókora tálca tökéletesen lakhatóvá teszi az Mondeot. A felhasznált anyagok nem ütötték meg az általam elvárt nívót, igaz, az ezt követő két modellfrissítés során orvosolták ezt a problémát. Ja igen, belsőtér: booooooooorzasztóan nagy csomagtartója van. 

A motort beindítva nem teljesen azt kapjuk, amit várunk. Hiába üzem meleg, csúnyán, amolyan Ford-dízelesen kopácsol, még ha nem is annyira csattogó hangon, mint az előkamrás Transitok. A motor vibrációját szerencsére jól elszigetelték az utastértől, se a kormányon, se a váltón, se a pedálokon nem érezni vibrációt. Ez alól kivétel az helyzet, amikor alacsony fordulaton terheljük, de az már a felhasználó bénasága, nem a konstruktőrök lustasága. Indulásnál alattomos módon hajlamos a fulladásra, az ember már azt hiszi, hogy megindulhat a zöld jelzésre, mire hatalmasat koppan a kormányon. Érdemes kicsit nagyobb gázzal indulni, utána már semmi hasonló probléma nem szegi jókedvünket. 1400-tól már jól terhelhető a gép, 1800 körül elkezd igazán dolgozni, kicsivel 2000 felett pedig tépi a kezünkből a kormányt. Eközben benzineseket megszégyenítő tempóban forog el 4500-ig, majd gyors váltás után folytatja a játékot. Szép nagyokat lehet lépni vele, az országúton tötymörgők nem jelentenek akadályt. Egy dologra kell csak figyelni, a megfelelő fokozatra. 

Bizony, automatával jobb lenne. A 6 sebességes kézi váltó fokozatai elég rövidre vannak véve, így a megfelelő fordulatszám-tartomány eléréséhez folyamatosan kavarni kell a váltóbottal, ami egyébként teljesen korrektül, egyértelműen jár a fokozatok között. Egy okosan osztogató automata váltóval egyszerűen imádtam volna, így viszont kissé mozgalmasabb lett az autó vezetése, mint kéne. Ekkora autót egyébként is csak automatával vennék, ezzel a motorral meg pláne. Ami még érdekesség a váltó kapcsán: a hátramenetet balra előre, az egyes mellett kell keresni, azonban cseles a kapcsolás módja. Nema megszokott váltókar lenyomós, vagy gyűrű felhúzós módszert használja a Ford. Kétszer koppanásig kell húzni magunk felé a váltókart üresben, harmadikra pedig beenged minket a kívánt kulisszába. Érdekes megoldás, de meglepően jól használható. 

A fogyasztás 6,3 körül alakult a fedélzeti számítógép szerint, én teljes mértékben hiszek neki. A 6. fokozat csak autópályára ajánlható, országúton 1450 körül forog ugyanis a motor, kicsit szenved az 1500 kilós kasztnival. Autópálya tempónál azonban 1800-körül forog a főtengely, innen pedig a M6-os érdi emelkedőjén is képes vehemensen gyorsítani. Természetesen nem próbáltam, hiszen itt 100-as sebességkorlát van, de 110-zel nekifutva és végig padlózva az emelkedő tetejére belenyalhat a 150-be is a sebességmérő mutatója. 

A futómű nem sportolásra van kitalálva, sokkal inkább az autó jellegéhez illő, kellemes utazásra. Az úthibákat szinte észrevétlenné teszi, a nagyobbakból is csak tompa puffanás jut el az utasokig. A kikapcsolható ESP finoman avatkozik be, a vizes körforgalomban észrevétlenül fogja meg az erősen orrtolós testet. 

Nagy autó, erős dízelmotorral, elérhető áron. Ezt tudja a Ford Mondeo használtan. Vásárláskor érdemes magunkkal vinni egy dízelekben jártas autószerelőt, ezzel megkímélhetjük magunkat a későbbi költségektől. Aki nem ragaszkodik a dízelhez, választhat 1,8-as benzinest, 125 lóval. Igen strapabíró, 8 liter körüli fogyasztású motor, ami már kellemesen mozgatja a német limuzint/kombit/hatchbacket. A kétliteres benzines aggregát a maga 150 lóerejével már akár lendületes mozgásra is képessé teszi az autót, fogyasztása nem sokkal több mint az 1,8-as benzinesé, az elektromos hibák aránya azonban magasabb, mint az alapmodellnél. 

A tökéletes Mondeo azonban dízel motoros, automata váltós és mindezek tetejébe még kombi is. Bárki meg tudná kedvelni, csak bele kell ülni egybe. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kalti.blog.hu/api/trackback/id/tr271509828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása