A reggeli készülődés után elindulsz, nyúlsz a kopott, egyszerű kulcsért. Már rég nem a gyári, elveszett, de csináltattál a Mister Minitben, hisz neked nincs beépített indításgátló, teszel a kódos kulcsokra, csak röhögsz azon aki szív vele. Nyikorogva jön a lift, idő míg felér a hetedikre.

Lemész, meglátod szegényt. Le kéne már fényezni azokat a javítóíveket, nagyon csúnya így. Meg a motorháztetőt is fel kéne polírozni, elég napszítta. No meg a küszöbök... Három hónap múlva műszaki, így nem megy át. Van egy kis anyag a lyukak körül, ezt még a haver se tudja átrugdosni. Peregnek a tízezresek a szemed előtt, amit a lakatosnál hagysz majd. Közelebb csoszogsz, megnyomod az ezeréves távirányítóját a riasztónak, hatalmasat visít és villog. Tuti, hogy az egész lakótelep felkelt már. Pedig még be se indítottad. Kinyitod... Illetve kinyitnád a csomagtartót, de megint szétesett a zár. Majd hétvégén megcsinálod, bedobod a táskát jobb egyre. Beülsz, indítózol... És semmi. Újra próbálkozol, megint semmi. Megint lemerült az a kurva akksi, szidod magadat, hogy miért nem szánsz már rá 15 ezret. Végül is 8 éves, kiszolgált, nem? Kiszednéd az akksit, hogy le vidd a pincébe, de a szerszámosláda a csomagtartóban van. Visszamész a lifthez, fel a hetedikre, magadhoz veszed a pincekulcsot. A pincében leszeded a töltőről a csere akksit. Ugye, hogy kéne már egy másik? Egy jó, a két szar helyett. Csak 15 ezer. Találsz egy fogót is, gyorsan kicseréled az akksikat, a lemerültet le a pincébe, hátha holnap reggel megint akció van. Végre beindult. Most már tuti ébren van a lakótelep, pedig megvetted már az új kipufogót, csak még nem volt időd kicseréltetni. Ma is el fogsz késni, 25 percet kúrtál el az akkumulátorokkal. Szóval lyukas kipufogóval elcsattogsz a panelerdőből.

Útközben észreveszed, hogy tiszta kosz a kezed. Meg az ingedet is összebasztad, gratulálsz magadnak. A forgalom ritmusát tudod tartani, csak az a rohadt kipufogó ne lenne olyan hangos, mindenki boyracernek néz, pedig csak haladnál. Pirosat kapsz, megállsz. Egyszer csak a motor is. Néma csend száll az utastérre, csak Elvis zörög egy kicsit a műszerfalon. Utálod, de anyád vette, nem dobhatod ki. Imádkozol, hogy újra el tudd indítani, különben megköveznek itt a középső sávban. Elindul, hatalmas olajfelhőt köp a mögötted álló elé. Biztos szidja azt, aki Elvist a műszerfalra rakta.

Beérsz végre a munkahelyre. Mélygarázs, naná, üvölt az a szemét kipufogó. Legszívesebben kiszállnál, és tolnád, de az talán még cikibb. Beállsz a helyedre. Csak neked van saját helyed, senki nem akar ott állni, ahol te szoktál. Csupa olajfolt, meg víz, meg talán rozsda. A takarító is állandóan beszól, te meg visszaszólsz, hogy akkor vegyen neked jobbat. Ezt két-három naponta eljátsszátok. Felmész az irodába, sietsz a mosdó felé, nehogy valaki meglássa a retkes kezedet, és megint rajtad röhögjön mindenki. Nem jött össze, a főnököd jön ki a mosdóból. Végignéz rajtad, lerí rólad, hogy most érkeztél. Nézi az órát... 8.39. A lebaszást megelőzendő, kezet nyújtasz. Persze, még mindig koszos. Rosszallóan nézi a főnököd, aztán szótlanul elmegy. Neked meg fő a fejed. Eldöntöd, hogy ha hazamész, feldobod a netre azt a roncsot, veszel egy rohadt bérletet. Végül is csak 20 perccel több az út ha tömegközlekedsz. Anyádékhoz úgyis ritkán mész vidékre, pár alkalommal még a vonat is poén.

Lejárt a munkaidőd, elindulsz a mélygarázsba. Meglátod azt a viharvert pléhdobozt. Megesik rajta a szíved, hazáig azon agyalsz, hogy mégse adod el. Végül is jó ez, nem? Szereted a szagát. Ha lenne időd, szeretnéd szerelni is. Egész jól megy. Kinézel magadnak valami nagymamát a lámpánál, legyorsulod, hogy tudd, tényleg jól megy. Számolgatsz is közben, rájössz, hogy durván egy kilót kéne most beleölnöd a gépbe. Ha a haverod megcsinálja olcsón, elvileg régóta haverok vagytok, te is segítettél neki költözni. Hazaértél, tudja az egész lakótelep, megint tőled hangos. Az erkélyről még vetsz rá egy utolsó pillantást, aztán elnyeli az éjszaka. Te lefekszel és 15 perccel előbbre állítod az ébresztőt, hátha reggel megint meg akar szívatni.

Másnap felkelsz, megint nyúlsz a kulcsért, leliftezel a hetedikről... Nincs ott. Valami pöcskenőcs ellopta. Azt a roncsot? Épeszű embernek minek az a szar? Kétségbeesel. Telefonálsz mint az őrült, beszólsz a főnöknek, hogy ma nem mész dolgozni. Hiányzik az a szar. Egyfolytában villog a szemedben a sok visszajelző lámpa. Állandóan világítottak, de olyanok voltak, mintha kacsintottak volna. Provokálóan, de kacsintottak, tudták, hogy ott vagy. Jönnek az emlékek... Amikor pecázni mentetek, és kiborult a halas vödör a 40 fokban. Meg amikor felhasalt a földúton. Igen, akkor amikor futómű állításra kellett vinni utána. Könny szökik a szemedbe...

Délután csörög a telefonod, a rendőrök hívnak. Megtalálták az autódat. Porrá törve. A feje tetején állva leltek rá, kitört jobb első kerékkel, 4 utcával odébb. Ülsz a konyhában, rágyújtasz és elmorzsolsz még pár könnycseppet. Azért csak szeretted. Azonnal rohansz a gép elé és használt autókat keresel, 150 ezerért...