A kíváncsiság és a versenyszellem nagy úr, ma meg kellett erőszakolnom magamat. Fájt, nem kicsit, de túléltem.
Nem mondanám magamat eszeveszett száguldozónak, inkább azt mondanám, lendületesen vezetek. Sajnos vagy sem, ritkán megyek a megengedett sebességgel, vagy annál lassabban. Ebből egyenesen következik, hogy nem fogyasztanak nálam az autók keveset, de eget verően sokat sem. Csak viszonyítási alapként, az 1,4-es Astrám 7-7,5 liter között kajál, attól függően mennyit megy városban. Nyilván lehetne 6 literes átlagot is produkálni, de meg se próbálom.
Úgy adódott, hogy ma le kellett ugranom Balatonalmádiba, az tőlünk szűk 100 km. Anyu meg köztem olykor elharapódzik "a mennyire szar a Lancia, és milyen átlaggal lehet vele eljárni" vita. Eldöntöttem, hogy megmutatom neki, nem lehetetlen a 4 liter alatti átlag. 3,8 volt a kitűzött cél, de bármennyivel megelégedtem volna, ha nem éri el a 4 litert. Nos, amikor az út után megálltam itthon a kapu előtt, 3,6 liter/100 km-t mutatott a fedélzeti, ami már bizonyított, hogy pontos, többször ellenőriztük a tankolásos módszerrel - nagyjából 0,5-0,7 deciliter a hibahatár.
SENKI NEM PRÓBÁLJA KI OTTHON! Hihetetlenül életszerűtlen ilyen átlagot produkálni. Azért a 3,8 litert tűztem ki célul, mert ennyi a gyár által megadott országúti fogyasztás érték. És mivel a Balatonig országúton illetve autópályán megy az ember, igyekeztem ehhez tartani magamat. Az útvonal a következő volt: Martonvásártól Kápolnásnyékig a 7-es főúton, ott fel az M7-es autópályára, Balatonvilágosnál pedig rákanyarodtam a 71-esre. 63 km/h volt a végül bő 200 km-es út sebesség átlaga, odafele csak öcsém volt ballaszt, hazafele volt plusz 50 kilónyi beton a csomagtartóban. Lakott területen kínosan ügyeltem az ötvenre, de annyira szerencsétlen sebesség ez neki, hogy végül kénytelen voltam 60-ra beállni lakott területen.
50-nél ötödikben alapjárathoz közel tanyázik a fordulatszámmérő, az autó ráz és folyamatosan lassul, ha csak nem nyomjuk a kelleténél jobban, ekkor azonban 7-8-9 litereket mutat a pillanatnyi fogyasztás mérő. Szóval 60-nal ötösben gurultunk, 2,3-3 liter közötti pillanatnyi értékkel. 
Országúton igyekeztem csak a kínosan lassú egyedeket megelőzni, a 70-nel cammogó IFA kicsit még nekem is sok volt. 80-90 között kerepeltünk az országutakon, ez az a határ ahol a feltöltő még nem kezd el teljes töltéssel dolgozni. Pillanatnyi érték 2,8-4,2.
Autópályán csaltam, nem keveset. Igyekeztem kiválasztani a tempós kamionokat, majd mögéjük bújva, szélárnyékban lopakodtam 90-100 közötti tempóval. Aztán ha jött egy még gyorsabb kamion mögé pártoltam. Azért ritka kellemetlen érzés, amikor egy kis buziautóba szorulva figyelünk 3, minket körülvevő kamionra, hogy ne tapossanak el.
Mindezt természetesen folyamatos motorfékkel, felesleges gyorsításokat mellőzve sikerült elérni. Körforgóknál imádkoztam, hogy ne kelljen megállni, lámpák szerencsére nem nagyon vannak az adott útvonalon. Ez úton is szeretnék elnézést kérni azoktól, akiket feltartottam a 80-as tempómmal, tudom, hogy édesanyám csuklott egész délelőtt, de megérte. Ja igen, amikor anyunak elmondtam, hogy mennyit evett az autója, csak ennyit mondott: "Anyááád!"
3,6 liter, az mégiscsak 2 decivel a gyári érték alatt van.
Mi mondtuk: