kaltiBLOG

Tegyük fel, hogy építkezünk. Nem mellesleg van két kisgyerekünk. Az építkezés meg nyeli a lóvét, úgyhogy erősen korlátozottak az autóvásárlási lehetőségeink. Mit lehet kapni a piacon úgy 700 ezer forintig bezárólag? Sok alternatíva van, de talán a legjózanabb választás ez az Astra Caravan.

Az Astra F sorozata igen sokáig volt kapható, '91-től bő 10 évig gyártották, Szentgotthárdon is többek között. Az utolsó pár évében már Classic néven futott, párhuzamosan az utódmodellel. Hatalmas előnye az ára volt, ritkított motor-és felszereltség választékkal. Kell ennél több a magyarnak? Közel Swift szerű gyakorisággal fordulnak elő az utcán, évjáratuk, áruk, állapotuk... Tudjátok mi a különbség a geológus, meg a teológus között? Ég és föld. Haha. Nagyjából ez a helyzet az Astrákkal is. Az általános hablaty helyett nézzük ezt a konkrét darabot!

Az első benyomás, hogy is mondjam, nem biztos, hogy a legbíztatóbb. Az autó jobb oldala sajnos koccos, cserélve voltak az ajtók, a fényezés várat magára és már megkezdődött a vasoxid termelődés is. Eláll a hátsó lökhárító, a díszléc, itt ott rozsdavirágok tündöklenek. Hát jó, végülis megy, napi használatban van...Mi baja lehetne? Az apró hibáktól eltekintve egyébként kedvesen bumfordi az autó külseje, a hátulja egy hatalmas doboz - ez bizony nem egy életstílus kombi, itt a praktikum a lényeg. Különösen szép vagy érdekes részletet nem tud falmutatni a formaterv, átlag ember átlagos autója - pozitív értelemben. A lila fényezés itthon nem ismert árnyalat, Németországból behozott példány ez, 200 ezres óra állással... Hát...

Tételezzük fel, hogy valós az óraállás. Bár egy 13-14 éves, dízel kombinál ez nehezen tűnik hihetőnek, pláne ha kicsit ismerkedünk az autóval. Ha kívül nincs is, belül akad azért árulkodó jel. A váltó szoknyája rongyosra kopott, a kéziféké is követi némi lemaradással. A pedálok gumija lassan már a múlté, a szőnyeg a jobb láb sarkától lyukas a vezető oldalán, sorolhatnám. Meg persze a korral járó parajelenségek, ezek egyikéről majd később.

Belül ismétlődik a külső bumfordisága, íves formák mindenhol, érdekes megoldás egy szál se, pakolóhely viszont annál tobb! Nehezményezem általában egy autóban, ha nem tudom elpakolni a cuccaimat. Itt bezzeg! Használható polc az utas előtt, a váltó előtt hatalmas tálca, a kézifék előtt és mellett és mögött, az ajtókban... Fantasztikus, imádtam. Ahogy a napfénytetőt is. Egy napfénytetős autónak nálam már félig nyert ügye van. Kellemesen sütött ma a nap, 7-10°C volt, tetőablak teljesen hátratol, majd 0-110-ig huzatmentes kocsikázás. Nem tudom hogy csinálja, de egy kósza áramlat nem volt az utastérben, csak a friss levegő - huzat nélkül.

Ha kényelmetlen az autóban az ülés, tegyünk bele napfénytetőt. élveztem, hogy árad be a fény meg a levegő és teljesen elfelejtettem, hogy nem jó valami. A kényelmes pozíció meg volt pillanatok alatt, az ülés magasságában is állítható, tehát tényleg egyszerű volt. Aztán 20-25 km után kezdtem érezni, hogy nem jó valami a hátamnál. Gerinctámasszal azt hiszem hibátlan lenne, elég hely van mindenhol, talán az ajtó felé kevés egy lehelletnyit. Magam mögé simán befértem úgy, hogy volt még 5-7 centi a térdem és az első ülés között. E mögött pedig még ott van a bő fél köbméternyi csomagtartó, a hátsó ülések lefektetése után pedig több, mint 1600(!) litert tömhetünk meg.

Korábban emlegettem bizonyos korral járó parajelenségeket, itt van az egyik: az autót úgy vettem használatba, hogy szólt a tulaj, hogy a fordulatszám mérő nem működik. Ok. Indítás után mutatja az alapjáratot, aztán semmi. Viszont valami hatalmas kontakthiba miatt sikerült mozgásra bírnom: a ventillátort 4-es fokozatról 3-asra állítottam és lám, mutat a mutató - cserébe nem tudom mennyi gázolajjal adtam vissza, az erre szolgáló mutató ugyanis meghalt. Reinkarnáció? A fordulatszámmérőbe szállt volna az üzemanyagszinjelző lelke?! Én azért inkább tudnám az üzemanyagszintet, mint a fordulatszámot.

De mitől mozog ez a valami? Az 1,7 literes, Isuzu által továbbfejlesztett turbódízeltől. Nem, ez nem az a fajta dízel, amit ma építenek, ez még amolyan régi iskola. A turbó csak segít, de nem dolgozza szét magát. Éppen ezért körülbelül elpuszíthatatlan a motor, ritka hülyének kell  lenni hozzá, hogy gyesre vágjuk. A gyári adatlap szerint 82 lóerő és 168 newtonméter szabadulhat fel és azt hiszem nagy része még mindig megvan a lovaknak.  Eget verő gyorsulás nincs, a hajtott kerekeket szerintem lehetetlen megforgatni - a gyorsulása 16,8 másodperc a gyár szerint. Ha van lendülete akkor viszont gyönyörűen megy, 80-120 között felveszi a versenyt egy mai dízellel. Mindezt 5-5,5 literes átlagfogyasztással, csendben.

Bizony, csendben, a motor ugyanis szokatlanul alacsony fordulatszámon dolgozik. 90-nél szűk 2000-et forog. És itt áll elő az a helyzet, hogy a szél- és futóműzaj elnyomja a motort - dízel létére, le a kalappal. Ha már megemlítettem a futóművet; egy hajó. Pattogásnak nyoma sincs, lágyan ring az autó, a kisgyerekek meg szunyókálhatnak hátul, egyedül arra kell vigyázni, hogy a kanyarban erősen megdőlő bódéra ne kenődjenek fel. Ívmenetben egyébként is óvatosan az autóval, a hosszú hátsó túlnyúlás miatt hatalmas erőkarra hatnak az oldalgyorsulási erők, tépi a seggét kifele az ívről. A kormányzás némi holtjátéktól eltekintve pontos és iszonyat könnyű, mégsem érzéketlen. A féket kicsit darabosnak éreztem, határozottan kell nyomni a középső pedált, cserébe viszont rendesen lassul - üresen legalábbis.

Hogy összességében milyen? Nagyon jó. Az ésszel élő ember autója, alacsony fenntartással, minimális fogyasztással, hatalmas hellyel. A kellemes futómű és a jó motor csak hab a tortán, ebben a párosításban a' mondó vagyok: tökéletes utazóautó. Elugrani Olaszországba két gyerekkel és a heti cuccal? Az egyik legjobb megldás erre az Astra Caravan.

(a teljes galériáért katt a képekre)