Kertes házban lakunk, így mindig van valami munka a ház körül, vagy épp a házon. Ha esetleg mégse lenne, találunk. Így lehet, hogy a hosszú hétvégékből és vasárnapokból nálunk általában egész napos szívás, pepecselés, egyesek szerint "aktív pihenés" lesz.

Hol is kezdjem a legutóbbi, nagyobb kaliberű munkákat... Maradjunk az időrendnél.

Még a húsvéti hosszú hétvégén álltunk neki a kocsibeálló melletti tuják környékének. Ez egy durván 80 centi széles és 9 méter hosszú sáv, 7 tujával, melyeket az egyszerűség kedvéért még tavaly ültettünk.Ja, van itt még két lámpa. Ez a két lámpa volt az egész lavina elindítója. Apuék bementek a Brico-ba egy kerticsapért, majd meglátták pitiáner összegért a lámpákat. Meg is vették őket, tervbe vettük, hogy ki kell cserélni a régieket.

Viszont ha már a lámpák beton alapja miatt ásni kezdünk, ki kéne cserélni a térburkoló melletti beton szegélyt, nem túl stabil és csúnya is. Ja, a tuják közötti terület elvileg füves, csak hát a kutya mellett nehéz fenntartani, így jobbnak láttuk, ha a földet kuléra (lényegében nagy szemű sóder, pontosabban kavics) cseréljük. Neki láttunk, jó nagyot szívtunk a régi betontalpak kivételével, de kint van. A kulé alá fúlia került, így a gazosodás problémáját is kiszűrtük. Csak hogy: mivel kikerült a szegély, a megsüllyedt térburkoló miatt nem tudtuk az újat berakni. Így helyenként 1,5-2 méteres sávban fel kellett szedni a térburkolót és visszarakni. Szombat-vasárnap, plusz pár óra a húsvét hétfőből.

Az utolsó előtti hétvégén belekezdtünk a legnagyobb projektba, amit erre az évre terveztünk: padlás. Tudni kell, hogy vályog házban lakunk, melynek pontos építési ideje ismeretlen, az '50-es évek elejére tehető - 1952 ha minden igaz. 60 centi vastag vályog az összes fő fal, és sárból van a födém. Na ez a mi bajunk. Állítólag jó a hőszigetelő képessége, mi mégis abban bízunk, hogy az új megoldás takarékosabb lesz télen. Másrészt a padlás nálunk erőteljesen ki van használva, így nem volt túl jó, hogy dimbes dombos padló van fönt, amit tetéz, hogy iszonyatosan porzik. Mégis csak bő 50 éves por van fent... Szóval a dolog a következő képpen nézett ki. Iszonyatos porban maszkos emberek ásóval forgatják ki a sarat, hol kisebb, hol nagyobb darabokban. Másik maszkos emberek vödörbe lapátolják, és a vödröken leengedik a maszktaalan embernek, vagyis nekem, aki eltolja a feltöltés alatt álló emésztőbe. 15 perc munka után egészségügyi szünet, mert a fent uralkodó porviharban lehetetlen dolgozni. És ez így ment kétszer fél napon át. A sár alatt egyébként egy fantasztikusan kivitelezett lécrendszer vana gerendákra fektetve, ez alatt pedig nád. Hát így néz ki egy békebeli vidéki ház födémje. Amit a képen láttok, az a padlás fele. A teljes terület 72 négyzetméter, és ahol a tető alacsony ott aztán tényleg fantasztikus kiszedni a sarat. A léceket felszedjük, kiváló tüzifa lesz, 50 éve szárad. Nád pedig marad, erre jön egy vagy két réteg üveg-, vagy kőzetgyapot, arra pedig OSB lap. Ez után lehet visszapakolni a padlás tartalmát. Az is szép kaland lesz...

Kipihenve ezt a rabszolgamunkát a legutóbbi hétvégén apró kertimunkák voltak soron. Még tavaly - a tujákkal egy időben - elültettünk jó pár tő fagyal cserjét, amelyek szépen bokrosodnak, napról napra nőnek, öröm nézni őket. Ezeket körbe kellet keríteni, mert a drága Berta volt olyan kedves és pár tövet kifeküdt. Szóval új tövek leás, kerítéssel kicsit szív, délután elégedetten hátradől. Anyu közben kijött grillezgetni, közben jót beszélgettünk, szomszédék is itt voltak, gyerekeken is jókat nevettünk. Kicsit olyan idilli kép volt... Apu kerítést épít, anya főz, én pedig ástam a fagyalokat. Öcsém meg a telken volt füvet vágni. Tényleg egy Nagy Könyvben megírt vidéki vasárnap volt. Kaja után még lemostam a Fordot meg a Lanciát, akkor lőttem a képeket is. Aztán készülődés a hétfőre, persze csak lelkiekben...