Ez az Augusztus a blog életében valahogy mindig a semmit tevést jelenti. Nyaralás, a nyár utolsó hónapjában kényszeredett lazsálás, rokonlátogatók elveszik az ember idejét. Ezzel nem vagyok egyedül azt hiszem, valószínűnek tartom, hogy világszinten jelen van ez a kór. Vagy nem?

Szóval most, hogy elkezdődött a suli, exhumálom a blogot. Az első tanítási hetet követő hétvége máris tartogatott jó programot. Amióta tudjuk, hogy Karcsi és Árpi szlalomoznak, mindig meg akartunk nézni egy versenyt - legalábbis én. Most közel volt, Székesfehérváron, így hát legurultunk. Bepréseltük magunkat a Bánáti kis Swiftjébe, legurultunk és negyed 11 körül már a Tesco parkolóban kerestük ismerőseinket. 

Hiába vittem magammal fényképezőt, elfeljtettem használni, a társaság meg a hangulat kiölte belőlem a kezdetleges bloggert, egyszerűen tettem a fényképezőre - magasról. Így hát sajnos kimarad a "szervízparkunk" képes ismeretése, sőt, szánom-bánom, de Árpi autójáról se csináltam mozgó képet. Majd legközelebb. 

Ja igen, majd elfelejtettem... Még Martonvásár felé menet kikanyarodtam egy veterán elé... Néztem a tükörben, hogy vajon mi lehet ez, Peugeot és BMW között gondolkoztam... Végül jobbnak láttam 40-re lassítani, kicsapni jobbra az indexet és várni hogy megelőzzön. Erre mi történik? Elsuhan mellettem egy nagyjából 60-as éveiben járó öregúr, elszánt vigyorral az arcán. Lakott területen belül küldte hetvennel, onnan kiérve is tartotta precízen a hetvenet az öreg, közben néha becsapott hozzám a kis BMW 700 pöfékelésének hangja... Már reggel látszott, hogy ez a nap autókra van programozva. 

Vissza Fehérvárra. 20 perces megszakítástól eltekintve délután fél 5-ig folyamatosan mentek az autók, 3 futamban, egyenként két kört. Volt szerintem minden, amire a magam fajta amatőr versenynéző vágyhat: féltengelytörés, szinte nézők közé szántás, keresztben csapató ladák, ész nélkül átépített és könnyített Trabantok, no meg persze modernebb autók. Sierrától kezdve Toyota Starleten át, érintve a Nissan Micrát és az új évezred Trabantját, a  gömbölyű Swiftet, egészen az új Swiftig minden volt. Azért pár érdekesebbet - legalábbis amiken erősen megakadt a szemem - kiemelnék: Fiat 127, Fiat X1/9, Tavria. A Tavriát nem értem, a két olasz ésszerű, de nem lenne szívem őket erre használni. Tényleg van itt minden. 

Mindezt persze Kőváry Barna fantasztikus hülyeségáradata koronázta meg, amitől úgy délre már mindenkinek egyenesedett a haja. Azt hiszem Barna aranyköpései megérnek majd egy külön posztot. 

Mit csináltunk amikor nem versenyt néztünk? Bepréselődtünk Árpi autójába. Én egy magas vagyok Árpival, de már nekem is gondot jelentett, hogy megküzdjek a versenyüléssel, és az egészségtelenül közeli üléshelyzettel. Árpi azt mondja, neki így jó verseny közben, ő ért hozzá, nekem szimplán kényelmetlen. 175 centi körül vagyunk egyébként. Ezek után Viki jött, a maga 180 fölötti magasságával, majd Ádám, aki szerintem már 190 környékén jár. 

Vikit amúgy elragadta a HÉV, sisakot ragadott és már szinte látta magát a kockás zászló előtt. Kiszállni persze nem volt ilyen egyszerű, ez van, ha az ember kis emberek autójába ül. Ádámnak érdekes módon egyszerűbb volt kiszállni, ő szimplán úgy nézett ki az autóban, mint akit behajtogattak.

Délután fél 5 körül szedelőzködni kezdtünk. Lement minden versenyző, kiszívott mindenkit a nap, jó volt a csendes autóban ülni. Hazafele Martonig végigbeszéltük az utat persze, sőt, ma a suliban is volt témánk, de hát ez van, ha az ember autóbuzi társaságba jár. Jó kis nap volt, lesz még ismétlése ennek úgy érzem.