Autóbuzi társaság lévén gyakran felmerül a "mitől jó egy autó?" és a "kell-e beléjük ez a sok kényelmi-biztonsági-súlynövelő felszerelés" című kérdés. Igazán kifejteni sose tudjuk, mert mindig elvadult anyázásba csap át a dolog - jó baráti társaságban hogy máshogy lenne - most viszont van időm leírni, nektek lesz időtök elolvasni, aztán ami nem tetszik azt kommentáradatba lehet foglalni.
Az autó alapvetően mint helyváltoztató eszköz jött létre igen bő 100 évvel ezelőtt. Egyszerű, nyitott vacak volt, fejlettségét tekintve valahol a varrógép és a lovaskocsi között helyezkedett el - pontosabban ezek keveréke volt, hiszen négy kerék volt, egy kis fém meg fa, plusz valami nem emberi vagy állati hajtómű. Igen sokáig már az is öröm volt, ha valakinek automobilja volt, aztán persze sorra jelentkeztek az igények. Világítás, tető, ablakok, fűtés...
Ma pedig ott tartunk, hogy ha kívánjuk az autónk masszírozza a seggünket és a hátunkat, miközben mi koncerttermeket megszégyenítő hangzásban hallgatjuk a kedvenc zenénket a 16+1 hangszóróból, számunkra kellemes 21 fok, mellettünk ülő utasunk számára pedig kissé melegebb, 25 fok van rendelve. Mindezt 200-as tempónál, a gázpedál érintése nélkül. Ha valaki elénk jön, az autó fékez, ha akaratlanul elhagyjuk a sávot, visszaterel minket. Valljuk be, kényelmes.
Az egész témához való hozzáállás szerintem két dolgon múlik: mire használja az ember az autóját, és mit vár az autótól. Mivel én írok most, ezért én leszek az etalon, hozzám lehet hasonlítani, aztán mindenki eldönti, mennyire vagyok hülye.
Mindennapi közlekedésre használom az autót, hol hosszabb, hol rövidebb távon, olykor befigyel egy-egy pár száz km-es utazás is. Ami a legfontosabb: legyen csend. Lehessen pályatempónál, vagy kicsivel fölötte is zenét hallgatni, emelt hangerő nélkül beszélgetni. Ne akarja szétrobbantani a fejemet a motor, a szél és a gumik hangja. Legyen kényelmes benne ülni. Legyen annyi helyem, amennyi szükséges, tudjam elrakni a cuccaimat, és úgy eleve: legyen otthonos. Ha beleülök haza szeretnék érkezni. Fizetek egy autóért, így elvárom hogy kényeztessen. Mert ő van értem, nem pedig én érte. Fontos. A rugózásba, motorba, vezethetőségbe ne menjünk most bele, legyen elég annyi, hogy mindezekből annyit tudjon, hogy ne küzdelem legyen a vezetése. Ha küzdeni akarok akkor megpróbálok egyedül összerakni egy 3 ajtós IKEA származék gardróbszekrényt. Viszont az extrák...
Az extrákkal úgy van az ember, hogy amíg olvas róluk tesztekben, hallgatja mások beszámolóit, addig egy vállrándítással elintézi, letudja annyival, hogy nem lehet rossz, de ez is csak egy hibaforrás, meg különben is - elvagyok én enélkül is. Viszont ha egyszer kipróbálja... Jó, nem mondom, vannak extrák, amik kipróbálás után is feleslegesek lehetnek, nagy részüket azonban határozottan megkedveli az ember. Én például nem adnám az automata klímát. Jójó, mindenki be tudja állítani a tekergetős-tologatós megoldással is a számára kellemes mikroklímát, ahogy én is, ennek ellenére határozottan ragaszkodok most már hozzá. Nyáron, amikor Bélát vettük beállítottam 21 fokra és az a mínuszok beköszöntéig ott is állt. Azóta 23 fokon van, legfeljebb párátlanítás miatt kell belenyúlnom a levegőelosztásba. Amellett, hogy kényelmes, ha jól végiggondoljuk, még biztonságos is, hiszen nem kell azt nézni, mit hova állítunk, tekerünk, kapcsolunk.
Kormányról vezérelhető rádió. Sokáig nem tartottam értelmét, de a Swiftnél megszerettem, és ezzel mindenki így lenne. Alapvetően úgyis egy kézzel vezet szinte mindenki, legtöbbször a ballal. A jobb kéz pihen a váltón, könyöklőn, vagy éppen az asszony combján. Igen, persze, csak meg kell emelni a kezünket és máris halkabbra vehetjük a rádiót, de ki szereti elengedni a nője combját? Na ugye... A kormányt viszont mindig fogjuk, így csak egy ujjmozdulat és máris más szól a hangszórókból, más hangerővel. Ez az extra például hiányzik az Astrából.
A nem rég itt szereplő Mondeo - ami azóta egyébként a halálán van, muhaha - mutatott nekem két igen kellemes dolgot. Az egyik az automatikusa elsötétedő belső tükör. Nem kell magyaráznom szerintem az előnyét, a hirtelen felbukkanó fényszórók sem vakítanak, gyorsan reagál a tükör, annyit kell csak megszoknunk, hogy minden mögöttünk jövő autó zöldes fénnyel világít. Két perc utána világ legtermészetesebb dolga, hogy egy távfényes gyökér se tud minket elvakítani. Másik kellemes dolog az ülésfűtés. Nagyjából fél perc alatt melegíti át az emberen lévő ruhát, jéghideg autóba beülve nem kell arra várni, hogy a motor felől érkezzen valami langymeleg. Szintén kéne.
Valószínűleg pont ugyanilyen lehet az automata ablaktörlő, az automata fényszóró. Ilyeneket még nem használtam, de biztos másodpercek alatt megszokható, hogyha sötét van világít, ha esik töröl. Világítást mondjuk napközben is kapcsolok, szóval számomra nem lényeges, hogy más kapcsolgassa helyettem. Ennél jobb ötletnek tartom a Fiatnál jól bevált gyújtással együtt kapcsolód tompítottat. Nem magam miatt, a többi hülye miatt aki nem képes felkapcsolni.
Megjegyezném, hogy az eddig felsoroltak között nem egy kényelmi felszerelés volt, amik ha áttételesen is, de növelik a közlekedés biztonságát. Igaz, csak kismértékben.
A kényelmi extráknak itt a végére is értünk, lehetne még tovább ragozni, de nap mint nap jelennek meg újdonságok, mindenki gondolja végig, mennyire lehetnek hasznosak. Gyakran szó esik a biztonsági bisz-baszokról is, itt is szoktak nézeteltérések adódni.
Ezek mindegyike arra készül, hogy a vezető hibás döntését, mozdulatát, mozdulatsorát korrigálni tudja, vagy legalábbis segítsen menteni a menthetőt. Persze egy minden hárombetűssel felszerelt autó nem lesz mindenható, de csökken a rizikó. Egészen addig, amíg tisztában vagyunk azzal, hogy hiába a sok ketyere, a fizika az fizika marad.
ESP (menetstabilizáló, kitörésgátló). A tavaszi balesetem valószínűleg elkerülhető lett volna vele. Pontosan arra helyzetre készült, amibe keveredtem. Jávorszarvas kerülés, vagyis viszonylag nagy tempónál gyors oda-vissza sávváltás. Az ESP az ilyenkor kialakuló farkitörést, cikázó mozgást hivatott megakadályozni a megfelelő kerekek fékezésével, ritka esetben gázadással. Nőknek és kezdő vezetőknek mindenképpen hasznos és szükséges.
ASR (kipörgésgátló). Nyáron nem sok előnye van, télen annál több. Ahol az Astával óra szerint 60-nal, valójában csak 20-szal tudok menni, ott a Forddal vígan lehet csapatni 50-nel, a kipörgésgátló okosan osztogatja a nyomatékot, mindig tudja mennyi a hasznosítható. Biztonságos, hasznos, kényelmes.
Hiába mondjátok ezekre, hogy felesleges, minek, anélkül is jó egy autó. Valóban, egy autó jó tud lenni ezek nélkül, de ha az ember egyszer kipróbál egy olyan autót, ami tud minden ilyesmit, akkor elkezd vágyni rájuk. Hiába mondjátok, hogy jó dolog hallani az autó hangját, valljátok be. 600 km autópálya sokkal kellemesebb csendben, kényelemben. Hétvégi állatkodáskor, versenypályán természetesen kell a francnak a hangszigetelő anyag, de hétköznap igenis legyen ott.
Mi mondtuk: