kaltiBLOG

Eléggé ütős-vágós hónapra sikerült ez a November IV. Béla számára. A szokott 5-600 km-nél kicsit több került bele, szűk egy ezres, nem éppen kímélő stílusban. Látszik ez persze a fogyasztáson is, meg rá kellett jönnöm pár dologra. Amit tudtam eddig is mondjuk, de most nagyon hangúslyossá vált a használat során.

Menjünk szép sorban. Fogyasztás. A nyári 7,2-7,5 l/100 km átlag jócskán feljebb kúszott. Valószínűleg a szivató az, ami ennyire betesz neki, a hajnali 8 km nem elég neki arra, hogy be tudjon melegedni. Aztán hazafele ugyanez, egész napos állás után. Magyarán a 8 kilométer felét szivatóval teszem meg, oda-vissza. Pontos átlagot, tankolásos módszerrel nem számoltam még, de a napi kilométer számláló és az üzemanyagszintjelzőre alapozva... Fájdalmas 9 liternél járok nagyjából, az 1,4-es Astrával. 

Jó, a 9 liter természetesen nem csak a szivató érdeme, a szokásosnál jóval többet mentem városban, ami ugye köztudottan fogyasztás gyilkos. Ráadásul valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy kicsit késésben voltam, így a kelleténél nehezebb jobb lábbal közlekedtem. 

Persze nem csak a késés miatt. Adódott úgy nem egyszer, hogy 4-5 személlyel, vagy 250 kiló papírral megrakva csattogtunk Budapest utcáin. 1200 kiló 90 lóerővel nem a legjobb párosítás, de egy személlyel, üresen azért lehet vele tartani a tempót. Ilyenkor is hiányzik persze egy kis tartalék, de biztonságosan lehet vele előzni és a lámpánál is szépen ki lehet lőni, csak merni kell nyomni neki. Terhelve viszont nem megy máshogy, csak szemkinyomós módszerrel, kegyetlenül nyomni kell neki ahhoz, hogy haladni lehessen vele. Hát ez van. Mivel alapvetően egyedül használom, nem zavar, ezt a pár alkalmat meg kibírom így is. Nem rendszeres hogy ennyire ki legyen használva az autó. 

Ezt leszámítva azonban semmi probléma az autóval, továbbra is kopog és rángat, 90 ezres szervíznél szeretném orvosolni ezeket a problémákat. Addig még bő 1000 km, azt kibírjuk így. Imádom hogy rossz úton se kezd hatalmas lármázásba az autó, csak a saját cuccaim zörögnek benne, meg néha a jobb első ablak, azt szét kéne bontani valamikor. Ja igen, ami még fontos: nem eszi az olajat. Így, lassan 100 ezer km körül az Ecotec motorok szeretik elkezdeni zabálni az olajat, az eddig megtett 3500 km alatt nagyjából 0,5-1,5 decit nyalogatott el, amit még el tudok neki nézni. 

Nem is tudom hogy kezdjek bele ebbe a posztba, hiszen ilyet még így élesben szerkesztői joggal még nem irtam.:) De hát ennek is eljött az ideje. Nos Kaltival beszélgettünk és hát arra jutottunk, hogy itt télen csinálok egy két bejegyzést az automról, amig a következő versenyszezonra készítjükk fel. Próbálok mindent fényképpel is ábrázolni. Majd meglátjuk hogy sikerül.

Az első téli faladat amit el kell végezni a paripán, egy  kis lakatolás. Mivel az autó 14 éves, ezért van rajta egy-két rohadás. Meg hát azt mindenki tudja, hogy a régi japán autók nem igazán a  korrozióvédelemről voltak híresek. Így hát az én autómon is van egy pár rozsdálás. A jobb oldali lábtér szélén konkrétan átlyukadt az autó, így most ezt kell megcsinálnom. A folyamat nem túl nehéz. Ki kell szedni az egész kárpitot ami Suzukiban kb fél óra(legoautó, by Bánáti), aztán a szétrohadt részt kivágni és egy másik lemezt be kell heggeszteni a helyére. Utána lefújni alvázvédővel, meg belül valami színre is, hogy legközelebb ne legyen még egy szellőzőnyilás. Ez a nyagyobbik része a munkának. A többi kis rozsdás részt csak le kell csiszolni és utána rozsdátlanítoval lekenni, meg egy lehetőleg piros festékkel, de nem fontos ám, hogy  olyan gyönyörű szép legyen, hiszen ez a kárpit alatt található. De azért igényesen kell megcsinálni. Sajnos még heggeszteni nem tudok, így egy haverom segít ebben a kis munkában, egy 6-os pakk sörért:)

Nem csak ilyen rozsdásodás van az autón amit meg kell csinálni. Például a hátsó kerékjáratokban lejött az alvázvédő festék és ez komoly rohadáshoz vezethet a jövőben. Ha most komoly versenyparipát csinálnék, akkor lekaparnám az összes alvázvédőt és fehérre lefújnám az egész alját és ez nem csak azért hogy szép legyen, hanem a súly miatt is. De mivel ez csak egy egyszerű kis szlalomautó, így a fellazult alvázvédőt lekaparom és utána lefujom.

Miután meglesz a lakatolgatós rész, utána következik a futómű keményítés és egy uj kipufogó készítése, de azt majd egy másik posztban, mert az még odébb van.

 Nézelődtem a palacecinemas.hu-n és először fel se figyeltem az óriási bordó hirdetésre. Aztán mégiscsak elolvastam, mondom baj nem lehet belőle. Opera közvetítés a moziban? Mi van mondom? Gondoltam csak valami nemnormális amcsi film előzetese, gyenge poénokkal, erőltetett, Trágyarakodó Józsi számára is művészinek értelmezhető mondatokkal. És kiderült, hogy nincs igazam, a cinikus énem elmehet a francba, itt tényleg operát és komolyzenét fognak adni a moziban. 

Felmerül persze a kérdés, hogy miért van erre szükség. Két nézőpont létezik, az egyik elszomorító, a másik egyszerűen XXI. századi.

Nézzük a XXI. századit. Válság, sokmegás internet, ki a franc megy moziba egy ezresért? 3000 forint körül már kapunk szélessávú, korlátlan internetet, 3000 forint az mondjuk 3 mozijegy. Szűken, ha diák-kedvezmény nélkül számoljuk. A korlátlan nettel meg jóval több, mint havi három filmet lehet letölteni, innentől kezdve a leleményes magyarnak eszébe nem jut moziba menni. Viszont tegyük fel, hogy Proli Pál nem csak az internet és a filmek iránt nyitott, érdekli az opera (nem, nem a böngésző) is. És akkor döbben rá Pál, hogy hoppá, Az Otellohoz nincs torrent a neten. És akkor meglátja a hirdetést, és mit tesz? Elmegy moziba, mert ott HD minőségben, brutálisan jó hangzással nézheti az előadást, kényelmes székből, popcornnal a kezében, bele se gondolva abba, hogy az adott előadás tőle éppen 2000 kilométerre zajlik éppen. Proli pál elmeséli a feleségének is, aki tovább adja Fodrász Marikának, aki a férjének, Hentes Gyurinak, és szépen berángatta a prolikat a moziba a Palace Cinemas. Nő a bevétel, a hülyemagyar örül, mert elmondhatja, hogy hejj, operába járok. Höhö. Ergo a Palace Cinemas nyert nem kis nézőközönséget, amivel együtt jár a nem kis nyereség. XXI. század, marketing, PR, globalizáció, műholdas technika, profit, profit, profit. Nincs ezzel baj, így működünk ma, kár lenne morgolódni miatta.

A másik nézpont jóval örömtelibb lenne, de ennek körülbelül annyi az esélye, mint hogy én holnap két egészséges zebracsikót hozok a világra. A Palace Cinemas vezetősége ült a hétfői értekezleten, amikor egyszer csak eszébe jutott valakinek, hogy kéne művelni a magyar népet. Operába nem megy, mert az drága, meg kinézik a szomszédok a végén. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez alapon elviszik tehát a hülyemagyarnak az operát. Mert sajnos egyébként nehezen vagyunk operába és színházba rángathatóak, azt hiszem.  A mozira úgyis rá lehet venni bárkit, az úgyis olyan modern dolog, meg finom a popcorn. A kissrác szívesen megnézi, mert a haveroknak mesélhet, hogy hétvégén moziban volt, a nagyi is megnézi, mert az unokája tök büszke lesz rá, hogy a nagyija milyen fiatalos, hiszen moziba jár. De erre nem látok sok esélyt.

Nem hiszem, hogy a fő mozgatórugó a társadalomművelés lett volna, sokkalta inkább a profit. De mondom, nincs ezzel baj. Kiváncsi vagyok rá, lehet, hogy elmegyek majd egyre. Ha nem jó, felállhatok. 

Zsolt, aki abszolút nem autós ember, sokkal inkább zenei beállítottságú, rám írt MSN-en, linkelt egyet, és közölte velem, hogy "Na ezt tedd ki a blogra." Hát hajrá, nézzétek, ahogy Jeremy Clarkson bepréseli magát egy rendszámos gyufás skatulyába.  

Íme egy beszámoló a Székesfehérvári futamról ahol - ha még emlékeztek – a baráti társaság és a blog is képviseltette magát nézőként. Kalti nem írt róla igazán hosszú posztot, így gondoltam megosztom veletek, hogy hogy is zajlik ez az egész dolog belülről. Persze tévedés ne essék, ez nem olyan, mint a rajság, hogy belülről fakad, ez csak egyszerű zsinnyegtetés egy kis zsamóval!:) (Ennyi local poént egy mondatban..:D - Kalti)

Szeptember 6-án rendezték meg az Országos Amatőr Szlalom Bajnokság 8dik futamát Székesfehérváron a Tesco parkolóban. A versenyt nagy lelkesedéssel vártam, hiszen kb. egy hónapja voltunk utoljára versenyen és már nagyon hiányzott, ráadásul bizonyítani akartam, hogy tudok igazán ütőset menni.

A kocsiban nagy változás nem történt, csak egy szilentet kellet benne cserélni és beszereltünk egy kamerát, hogy belülről is meg lehessen nézni hogy megyek. A versenyre rengeteg nevezés érkezett, hiszen Fehérvár igen ismert hely az autósportban. Viszonylag korán értünk le a versenyre, így legalább volt idő mindenre. Főleg a pályabejárásra, hiszen egy igen bonyolult pályán kellet teljesíteni a 3 kört. Igen technikás és lassú pálya volt, sok visszafordítóval és tévesztési lehetőséggel, amit egy nyolcassal koronáztak meg. Ráadásul még edzőkört sem lehetett menni.

Az első körben igen nagyot hibáztam, hiszen pályát tévesztettem és le is fulladtam, ennek tetejébe még tolatnom is kellet. Nagyon ideges lettem, hiszen eddig még nem volt velem ilyen. De aztán megnyugtattak a szerviz parkban, hogy "hát nagyon sokan elrontották", és hogy "ne aggódjak majd a következő jobb lesz". Jobb is volt, de itt is volt egy pályatévesztésem és még 2 bóját is vittem. Így sikerült 24 másodperc plusz időt bezsebelnem a viszonylag jó körömhöz. Aztán jött az ebéd, egy kis pihi és a haverokkal beszélgetés, meg a tudatosítás, hogy az utcsó körben bele kell adni anyait-apait és nem hibázni. Hál' Istenek az utolsó kör hibátlan volt! Se bója, se pályatévesztés, és egy kategória 4. idő, amiben még volt tartalék. Ennek igazán örültem, hiszen végül sikerült egy jó időt menni. Az eredmény viszont nem olyan szép, csak a 8. helyet csíptem el, de ezt egy bajnoki ponttal jutalmazzák, ami ennyi hiba után nem is olyan rossz, sőt, év végén még akár ez az egy pont is segíthet abban, hogy hova érkezek a bajnokságban.

Végül szeretném  megköszönni a szüleimnek a támogatást és, hogy mindenben segítenek. Szommer Pistinek a vezetési tanácsadást és nem utolsó sorban Ország Zsoltnak a technikai segítséget. (A Neked szurkoló és Érted szívüket-lelküket kitevő barátaidat szard le, persze.:D - Kalti)

Árpi

Nem szimplán Béla, IV.Béla. Bizony, végre lett neve az Astrának, október közepe óta Negyedik Béla névre hallgat. (Gyengébbek kedvéért IVB a rendszámom, IV. Béla, tessék szépen asszociálni.) Szóval megoldódott a névadási probléma. 

A hirtelen jött fagyok miatt a szokásosnál korábban váltottunk téli gumira, a nyári Barumok helyett Bridgestone gumik kerültek fel télre. Eddig teljes mértékben elégedett vagyok velük, stabilabb mint a Barum, kanyarban kevésbé tolja az orrát az autó. Meglátjuk majd mit csinál hóban, jégen. A családi flotta többi tagja is téli garnitúrán fut már, a Fordon Firestone abroncsok vannak (nem vagyok velük elégedett, nedves aszfalton nagyon gyengén tapad), a Lancia pedig Hankook papucsokat kapott. A Hankook továbbra is jól muzsikál, tavaly is kellemes partner volt, a Ford nyári gumija is teljesen kielégítő. Nem feltétlenül szar, ami Ázsiából jön. 

Mi is történt még IV. Bélával? Téliesítés címszó alatt kapott egy garnitúra gumiszőnyeget, nem a legszebbek, viszont könnyen tisztíthatóak, és nem szóródik le róluk a dzsuva. Tervbe van még véve egy kis okosítás, szeretnék majd lábtérvilágítást behúzni, amit rá kéne kötnöm a belsővilágításra, hogy azzal szinkronban működjön, valamint még egy szivargyújtó aljzatot is kéne fabrikálni az autóba. A fűthető ülésvédőm ugyanis szivargyújtós, és nem szeretném hogy egész télen ott kígyózzon a szemem előtt a kábelje, a kézifék alá szeretnék beiktatni egy szivargyújtót, így a kábelezés az ülés alatt fut majd. Rend a lelke mindennek, ugye.

Valamelyik nap vettem a Corában 2 darab LED-es helyzetjelzőt. Komoly 600 forintomba fájt, fehér fényű, és elvileg nem használhatnám közúton. Nem értem miért, a KRESZ szerint ugyanis előre fehér valamint "kadmium sárga" fényt bocsájthat ki az autó, aminek én jelen felállásban megfelelek. Nyilván hiányzik valami ISO vagy TÜV tanusítvány, de hát ez van. Biztos ami biztos beraktam a kesztyűtartóba a hagyományos izzókat, amiket kiszedtem. Igen faszán néz ki(élőben fehérebb a fénye mint így képen), de este nem akartam pusztán egy fénykép erejéig kiállni a garázsból, így telibe nem látható az autó.  Nekem tetszik, na. 

Flottavásárlók kedvence, főleg dízellel. Legalábbis volt, az utódmodell átvette szerepét, de attól még nem áldozott le a második generációs Mondeo csillaga. Használtként ragyoghat tovább. 

A Mondeo tipikusan az a fajta autó, amit használtan csak fokozott óvatossággal szabad megvenni. Amikor használni kell mindenkié, amikor törődni kéne vele, akkor hirtelen magára marad. Kényelmes, nagy autók, már alapverzióban is kellő erejű motorral, adja magát a magas futásteljesítmény. Így volt az általam kipróbált Mondeo esetében is.

Hiába a közel 230 ezer futott km, a beltérben szinte nyoma sincs. Jó, persze a bőrkormány fényessé és simává kopott a kezek alatt, és a hatgangos váltó bőrbevonata is fesleni kezdett, az összhatás mégsem lelakott. Az ülések tartanak, az elektromos magasságállítás működik, az ülésfűtés, automata belső tükör, mind-mind teszi a dolgát. Az automata klímával már nem voltam ennyire megelégedve, az egyel kisebb kategóriába tartozó, de ezzel az autóval egyidős G Astrámban sokkal okosabban és kellemesebben dolgozik a digitklíma. Nem értettem, miért fújja a pofámba a jeges szelet, amikor én 23 fokot kérek. És azt sem értem, hogy a motor leállítása majd újraindítása után miért próbálta szaharává varázsolni az utasteret. Homok ugyan nem volt, de vihar és hőség az igen. Gondoltam nem küzdök vele tovább, felfedeztem ugyanis az ülésfűtés kapcsolóját. Először azt hittem sikerült magam alá csinálni, aztán amikor kezdett határozottan meleg lenni akkor jöttem rá, hogy pillanatok alatt felfűti a seggemet a gyári fűtőszál. Okos dolog, megérte vásárláskor beikszelni az extra listán. A hatlemezes CD váltóval felvértezett 2 DIN-es rádió szépen szól, ahogy egy ekkora autótól elvárhatjuk, a kezelhetősége már hagy némi kívánni valót maga után. Harmadikba kapcsoláskor ugyanis volt hogy meglöktem a hangerőszabályzót és rendesen megrezegtettem a hátsó rendszámtáblát. Az állomásválasztó gombok pedig elérhetetlenül mélyen vannak, ha a váltó az első síkban van(1-3-5), csak úgy nyomogathatók, ha rátekeredünk a váltókarra. 

Ez az nem éppen apró ergonómiai baki se tudta azonban teljesen árnyalni az alapvetően kellemes képet. Az ülések kényelmesek, a hely kellően nagy széltében-hosszában, hátul szinte pazarló. A hatalmas könyöklő alatt apró , de mély tároló van (menet közben használhatatlan), a kézifék alatti jókora tálca tökéletesen lakhatóvá teszi az Mondeot. A felhasznált anyagok nem ütötték meg az általam elvárt nívót, igaz, az ezt követő két modellfrissítés során orvosolták ezt a problémát. Ja igen, belsőtér: booooooooorzasztóan nagy csomagtartója van. 

A motort beindítva nem teljesen azt kapjuk, amit várunk. Hiába üzem meleg, csúnyán, amolyan Ford-dízelesen kopácsol, még ha nem is annyira csattogó hangon, mint az előkamrás Transitok. A motor vibrációját szerencsére jól elszigetelték az utastértől, se a kormányon, se a váltón, se a pedálokon nem érezni vibrációt. Ez alól kivétel az helyzet, amikor alacsony fordulaton terheljük, de az már a felhasználó bénasága, nem a konstruktőrök lustasága. Indulásnál alattomos módon hajlamos a fulladásra, az ember már azt hiszi, hogy megindulhat a zöld jelzésre, mire hatalmasat koppan a kormányon. Érdemes kicsit nagyobb gázzal indulni, utána már semmi hasonló probléma nem szegi jókedvünket. 1400-tól már jól terhelhető a gép, 1800 körül elkezd igazán dolgozni, kicsivel 2000 felett pedig tépi a kezünkből a kormányt. Eközben benzineseket megszégyenítő tempóban forog el 4500-ig, majd gyors váltás után folytatja a játékot. Szép nagyokat lehet lépni vele, az országúton tötymörgők nem jelentenek akadályt. Egy dologra kell csak figyelni, a megfelelő fokozatra. 

Bizony, automatával jobb lenne. A 6 sebességes kézi váltó fokozatai elég rövidre vannak véve, így a megfelelő fordulatszám-tartomány eléréséhez folyamatosan kavarni kell a váltóbottal, ami egyébként teljesen korrektül, egyértelműen jár a fokozatok között. Egy okosan osztogató automata váltóval egyszerűen imádtam volna, így viszont kissé mozgalmasabb lett az autó vezetése, mint kéne. Ekkora autót egyébként is csak automatával vennék, ezzel a motorral meg pláne. Ami még érdekesség a váltó kapcsán: a hátramenetet balra előre, az egyes mellett kell keresni, azonban cseles a kapcsolás módja. Nema megszokott váltókar lenyomós, vagy gyűrű felhúzós módszert használja a Ford. Kétszer koppanásig kell húzni magunk felé a váltókart üresben, harmadikra pedig beenged minket a kívánt kulisszába. Érdekes megoldás, de meglepően jól használható. 

A fogyasztás 6,3 körül alakult a fedélzeti számítógép szerint, én teljes mértékben hiszek neki. A 6. fokozat csak autópályára ajánlható, országúton 1450 körül forog ugyanis a motor, kicsit szenved az 1500 kilós kasztnival. Autópálya tempónál azonban 1800-körül forog a főtengely, innen pedig a M6-os érdi emelkedőjén is képes vehemensen gyorsítani. Természetesen nem próbáltam, hiszen itt 100-as sebességkorlát van, de 110-zel nekifutva és végig padlózva az emelkedő tetejére belenyalhat a 150-be is a sebességmérő mutatója. 

A futómű nem sportolásra van kitalálva, sokkal inkább az autó jellegéhez illő, kellemes utazásra. Az úthibákat szinte észrevétlenné teszi, a nagyobbakból is csak tompa puffanás jut el az utasokig. A kikapcsolható ESP finoman avatkozik be, a vizes körforgalomban észrevétlenül fogja meg az erősen orrtolós testet. 

Nagy autó, erős dízelmotorral, elérhető áron. Ezt tudja a Ford Mondeo használtan. Vásárláskor érdemes magunkkal vinni egy dízelekben jártas autószerelőt, ezzel megkímélhetjük magunkat a későbbi költségektől. Aki nem ragaszkodik a dízelhez, választhat 1,8-as benzinest, 125 lóval. Igen strapabíró, 8 liter körüli fogyasztású motor, ami már kellemesen mozgatja a német limuzint/kombit/hatchbacket. A kétliteres benzines aggregát a maga 150 lóerejével már akár lendületes mozgásra is képessé teszi az autót, fogyasztása nem sokkal több mint az 1,8-as benzinesé, az elektromos hibák aránya azonban magasabb, mint az alapmodellnél. 

A tökéletes Mondeo azonban dízel motoros, automata váltós és mindezek tetejébe még kombi is. Bárki meg tudná kedvelni, csak bele kell ülni egybe. 

A napokban - ha jól emlékszem vasárnap - sikerült bekavarodnom az Auchanba. Kár volt. Sétálok át a csipogós kapun, és mi veri ki a szememet? Plakátok lógnak az úgymond piactér fölött, ahol az éppen legaktuálisabb termékek vannak. És mi van a plakátokon? HALOTTAK NAPJA. Ezt tényleg reklámozni kell? Ez nem egy karácsony, vagy húsvét, ami tényleg ünnep és az ember nagyrészt örömmel készül rá. Ez egy kegyeleti ünnep, ami a megemlékezésről szól. Undorító, hogy már ebből is reklámot, pénzt, profitot kell termelni.

Ennél morbidabb két évvel fordult elő velem. Megkaptuk a postaládába a szokásos napi reklámanyag kupacot, a sok hulladék között az alábbi feliratú lap bújt meg: Koporsót szeretne, Hívjon minket bizalommal! Hát a kurva anyád szeretne koporsót. 

Hallgatom a Danubius reggeli műsorát, a téma pont kapcsolódik valahol a poszt alaptémájához. Pont arról esett ugyanis szó, hogy Debrecenben elkezdik felszerelni a karácsonyi díszkivilágítást. Október 28-án. A Metro áruházban már láttam műfenyőket, és díszeket, most már csak attól kell rettegni, mikor kezdik el nyomni az agyunkba a karácsonyi dalokat. Előre forog a gyomrom tőlük. 

A kíváncsiság és a versenyszellem nagy úr, ma meg kellett erőszakolnom magamat. Fájt, nem kicsit, de túléltem.

Nem mondanám magamat eszeveszett száguldozónak, inkább azt mondanám, lendületesen vezetek. Sajnos vagy sem, ritkán megyek a megengedett sebességgel, vagy annál lassabban. Ebből egyenesen következik, hogy nem fogyasztanak nálam az autók keveset, de eget verően sokat sem. Csak viszonyítási alapként, az 1,4-es Astrám 7-7,5 liter között kajál, attól függően mennyit megy városban. Nyilván lehetne 6 literes átlagot is produkálni, de meg se próbálom. 

Úgy adódott, hogy ma le kellett ugranom Balatonalmádiba, az tőlünk szűk 100 km. Anyu meg köztem olykor elharapódzik "a mennyire szar a Lancia, és milyen átlaggal lehet vele eljárni" vita. Eldöntöttem, hogy megmutatom neki, nem lehetetlen a 4 liter alatti átlag. 3,8 volt a kitűzött cél, de bármennyivel megelégedtem volna, ha nem éri el a 4 litert. Nos, amikor az út után megálltam itthon a kapu előtt, 3,6 liter/100 km-t mutatott a fedélzeti, ami már bizonyított, hogy pontos, többször ellenőriztük a tankolásos módszerrel - nagyjából 0,5-0,7 deciliter a hibahatár. 

SENKI NEM PRÓBÁLJA KI OTTHON! Hihetetlenül életszerűtlen ilyen átlagot produkálni. Azért a 3,8 litert tűztem ki célul, mert ennyi a gyár által megadott országúti fogyasztás érték. És mivel a Balatonig országúton illetve autópályán megy az ember, igyekeztem ehhez tartani magamat. Az útvonal a következő volt: Martonvásártól Kápolnásnyékig a 7-es főúton, ott fel az M7-es autópályára, Balatonvilágosnál pedig rákanyarodtam a 71-esre. 63 km/h volt a végül bő 200 km-es út sebesség átlaga, odafele csak öcsém volt ballaszt, hazafele volt plusz 50 kilónyi beton a csomagtartóban. Lakott területen kínosan ügyeltem az ötvenre, de annyira szerencsétlen sebesség ez neki, hogy végül kénytelen voltam 60-ra beállni lakott területen. 

50-nél ötödikben alapjárathoz közel tanyázik a fordulatszámmérő, az autó ráz és folyamatosan lassul, ha csak nem nyomjuk a kelleténél jobban, ekkor azonban 7-8-9 litereket mutat a pillanatnyi fogyasztás mérő. Szóval 60-nal ötösben gurultunk, 2,3-3 liter közötti pillanatnyi értékkel. 

Országúton igyekeztem csak a kínosan lassú egyedeket megelőzni, a 70-nel cammogó IFA kicsit még nekem is sok volt. 80-90 között kerepeltünk az országutakon, ez az a határ ahol a feltöltő még nem kezd el teljes töltéssel dolgozni. Pillanatnyi érték 2,8-4,2. 

Autópályán csaltam, nem keveset. Igyekeztem kiválasztani a tempós kamionokat, majd mögéjük bújva, szélárnyékban lopakodtam 90-100 közötti tempóval. Aztán ha jött egy még gyorsabb kamion mögé pártoltam. Azért ritka kellemetlen érzés, amikor egy kis buziautóba szorulva figyelünk 3, minket körülvevő kamionra, hogy ne tapossanak el. 

Mindezt természetesen folyamatos motorfékkel, felesleges gyorsításokat mellőzve sikerült elérni. Körforgóknál imádkoztam, hogy ne kelljen megállni, lámpák szerencsére nem nagyon vannak az adott útvonalon. Ez úton is szeretnék elnézést kérni azoktól, akiket feltartottam a 80-as tempómmal, tudom, hogy édesanyám csuklott egész délelőtt, de megérte. Ja igen, amikor anyunak elmondtam, hogy mennyit evett az autója, csak ennyit mondott: "Anyááád!"

3,6 liter, az mégiscsak 2 decivel a gyári érték alatt van. 

Hurrá, hurrá, csujjogat az egész autós világ, jön az új Trabant, pontosabban a Trabant nt. Mint sokan, én is üdvözlöm az ötlete, valóban hiányzik. Kellemes a forma, retro, fiatalos, stílusos, pont amilyennek lenni kell. Zűűűm, zűűűm. 

Igen, ez az egyik baj vele. Inkább rakjanak bele egy 1,3-as szívó benzinest, mint villanymotort. Ok, zöldek vagyunk, meg eco-k, meg blue-k, de faszom. Meg lehetne érteni végre, hogy az elektromos hajtás önmagában nem életképes. Drágák az akksik, sok helyet foglalnak, nehezek, és mindezek mellé kellő kapacitással sem rendelkeznek. A Trabant nt esetében ugyan 160 km hatótávot ígérnek, de könyörgöm mire elég az, ha 8 óráig kell utána tölteni? Második autóként, csak városba, oda jó megoldás a villanyautó, feltéve hogy a hosszabbítót hajlandóak vagyunk lelógatni a negyedikről és rádugni az autót. Meg persze ha a munkahelyeken lévő parkolókban kiépített töltőállomás van. Csak ugye azt is ki kell fizetnie valakinek, valamiből. Szóval az elektromos hajtás önmagában nem életképes, mindenképpen kell mellég egy benzines vagy dízel erőforrás, még ha kicsi is. 1,1-1,3 literes lökettérfogatból kinyerhető már az a teljesítmény, ami ha kell, röhögve ki tudja segíteni, vagy ki tudja váltani a villanymotort. Továbbra is a Toyota/Lexus rendszerét tartom a legéletképesebbnek, hiszen ez a tisztán elektromos üzem mellett képes benzines villanyautóként is haladni. Eltudnék képzelni viszont benne egy 120-150 lovas motort, 1,3-1,5 lökettérfogatból, úgyis divat a downsizing manapság, meg mégis... Mekkorát lehet villantani egy sziszegve gyorsuló trabival? 

A hajtáslánc egy dolog. Másik dolog az árképzés. Ha hinni lehet az urban legendnek, 20 zer euróért, vagyis nagyjából 5,4 millió forintért vesztegetik majd, ha beindul a sorozat gyártás, amit a Herpa modellautó gyártó 2-3 éven belül szeretne megvalósítani. 5,4 millió egy olyan autóért, amivel maximum 160 km-t tehetünk meg és amit egy modellekkel foglalkozó cég tervezett. Komolyan gondolták? A MINI megteheti, hogy ennyi pénzért kelleti magát, mögötte áll a BMW technika, az ember némiképp több bizalommal van az autó felé. A New Beetle megteheti, hiszen mégiscsak Volkswagen. Van mögötte név. És talán a Smartot is megemlíthetjük, hiszen kisautó nagy pénzért, bár nem retró. A méretekhez képest pofátlan összeg a Mercedes zsebét húzza, 

Ez most kb. olyan, mintha a Pick, akik eddig szalámiban nyomultak, elkezdenének hirtelen tévét gyártani. Mondjuk a Sony árfekvésében. megvenné valaki? Hm? 

3,5 millióért, esetleg 4-ért, egy 1,3-as turbó vagy szívó motorral el tudnám képzelni a Trabant nt-t. De így életképtelennek érzem, bár valószínűnek tartom, hogy így is vinni fogják, mint a cukrot. Majd meglátjuk 2012-ben.