kaltiBLOG

Többször is megfordult a fejemben - fejünkben -, hogy mekkora királyság lenne az Indexnél, vagy valamely lapjánál dolgozni. Internet közeli, fiatal csapat, valószínűleg tele állatokkal. Erre itt ez a videó. Valóban az Index lehet a tökéletes munkahely.  

A videóért köszi Attilának. 

A napokban megjelenő Autó-Motorban van egy cikk, melyben az újság vendégeskedett a az M0 északi szakaszát felügyelő rendőrségnél. Magát a cikket nem szeretném véleményezni, ambivalens érzéseket vált ki belőlem. Nem úgy, az egyik képalá... Na azzal kapcsolatban konkrét véleményem van. 

A képen egy robogós - 50 ccm alatti segédmotor-kerékpáros - látható az őt éppen bírságoló rendőrökkel, a képaláírás szerint éppen egy 3 ezer forintos helyszíni büntetést rónak ki. Hogy miért? Mert autóútra tilos segédmotorral felhajtani. 

Ha eddig nem esett volna le, hogy mi a bajom, hát elmondom. A kereszteződések lámpái úgy vannak programozva, hogy a sárgán áthajtók is egyben befejezhessék a műveletet. Ergo, ha én átmegyek a sárgán, ami mondjuk éppen akkor vált sárgára, jóval féktávon belül, akkor engem 15 rugóra büntetnek, mert másokra veszélyes vagyok. Elvileg. Szerintem az autóúton 50-nel haladó motoros jóval több veszélyes helyzetet generálhat, hiszen azon a szakaszon 80 a legalacsonyabb sebességkorlátozás, utána már csak fölötte vannak értékek. És akkor a rengeteg kamiont nem is említettem.

Nem hiszem, hogy a kiszabott - kiszabható - büntetések összhangban vannak a szabályszegés veszélyességének mértékével. Hiszen ennek a büntetős dolognak az lenne a lényege, hogy a szabálytalankodókat, akik ezzel ön- és közveszélyessé válnak, a továbbiakban visszatartsák az ilyen magatartástól. Vagyis a súlyos és valóban veszélyes szabályszegésért nagyobb összegű büntetés járna szerintem, az imént említett példa pedig pont ennek ellenekzőjéről tanúskodik. Most akkor hogy is van ez? 

Ez az Augusztus a blog életében valahogy mindig a semmit tevést jelenti. Nyaralás, a nyár utolsó hónapjában kényszeredett lazsálás, rokonlátogatók elveszik az ember idejét. Ezzel nem vagyok egyedül azt hiszem, valószínűnek tartom, hogy világszinten jelen van ez a kór. Vagy nem?

Szóval most, hogy elkezdődött a suli, exhumálom a blogot. Az első tanítási hetet követő hétvége máris tartogatott jó programot. Amióta tudjuk, hogy Karcsi és Árpi szlalomoznak, mindig meg akartunk nézni egy versenyt - legalábbis én. Most közel volt, Székesfehérváron, így hát legurultunk. Bepréseltük magunkat a Bánáti kis Swiftjébe, legurultunk és negyed 11 körül már a Tesco parkolóban kerestük ismerőseinket. 

Hiába vittem magammal fényképezőt, elfeljtettem használni, a társaság meg a hangulat kiölte belőlem a kezdetleges bloggert, egyszerűen tettem a fényképezőre - magasról. Így hát sajnos kimarad a "szervízparkunk" képes ismeretése, sőt, szánom-bánom, de Árpi autójáról se csináltam mozgó képet. Majd legközelebb. 

Ja igen, majd elfelejtettem... Még Martonvásár felé menet kikanyarodtam egy veterán elé... Néztem a tükörben, hogy vajon mi lehet ez, Peugeot és BMW között gondolkoztam... Végül jobbnak láttam 40-re lassítani, kicsapni jobbra az indexet és várni hogy megelőzzön. Erre mi történik? Elsuhan mellettem egy nagyjából 60-as éveiben járó öregúr, elszánt vigyorral az arcán. Lakott területen belül küldte hetvennel, onnan kiérve is tartotta precízen a hetvenet az öreg, közben néha becsapott hozzám a kis BMW 700 pöfékelésének hangja... Már reggel látszott, hogy ez a nap autókra van programozva. 

Vissza Fehérvárra. 20 perces megszakítástól eltekintve délután fél 5-ig folyamatosan mentek az autók, 3 futamban, egyenként két kört. Volt szerintem minden, amire a magam fajta amatőr versenynéző vágyhat: féltengelytörés, szinte nézők közé szántás, keresztben csapató ladák, ész nélkül átépített és könnyített Trabantok, no meg persze modernebb autók. Sierrától kezdve Toyota Starleten át, érintve a Nissan Micrát és az új évezred Trabantját, a  gömbölyű Swiftet, egészen az új Swiftig minden volt. Azért pár érdekesebbet - legalábbis amiken erősen megakadt a szemem - kiemelnék: Fiat 127, Fiat X1/9, Tavria. A Tavriát nem értem, a két olasz ésszerű, de nem lenne szívem őket erre használni. Tényleg van itt minden. 

Mindezt persze Kőváry Barna fantasztikus hülyeségáradata koronázta meg, amitől úgy délre már mindenkinek egyenesedett a haja. Azt hiszem Barna aranyköpései megérnek majd egy külön posztot. 

Mit csináltunk amikor nem versenyt néztünk? Bepréselődtünk Árpi autójába. Én egy magas vagyok Árpival, de már nekem is gondot jelentett, hogy megküzdjek a versenyüléssel, és az egészségtelenül közeli üléshelyzettel. Árpi azt mondja, neki így jó verseny közben, ő ért hozzá, nekem szimplán kényelmetlen. 175 centi körül vagyunk egyébként. Ezek után Viki jött, a maga 180 fölötti magasságával, majd Ádám, aki szerintem már 190 környékén jár. 

Vikit amúgy elragadta a HÉV, sisakot ragadott és már szinte látta magát a kockás zászló előtt. Kiszállni persze nem volt ilyen egyszerű, ez van, ha az ember kis emberek autójába ül. Ádámnak érdekes módon egyszerűbb volt kiszállni, ő szimplán úgy nézett ki az autóban, mint akit behajtogattak.

Délután fél 5 körül szedelőzködni kezdtünk. Lement minden versenyző, kiszívott mindenkit a nap, jó volt a csendes autóban ülni. Hazafele Martonig végigbeszéltük az utat persze, sőt, ma a suliban is volt témánk, de hát ez van, ha az ember autóbuzi társaságba jár. Jó kis nap volt, lesz még ismétlése ennek úgy érzem.  

Ültem az autóban a viszonylag sík talajon és mintha nagyon nagyon lassan csorogna odébb IVB. Hoppá, nem húztam be a kéziféket - futott át az agyamon és rögtön nyúltam is a karért. A karért, ami már megfelelő állásban volt. Oké, húzzuk feljebb, megállt az autó. Be kell állítani a kéziféket, nagyon fent fog.

Gondoltam - én tudatlan -, hogy ahogy az autók egy részénél, úgy ennél is alulról kell állítani. Lepakoltam az aknáról a deszkákat, szépen fölé álltam, steklámpa, villáskulcs, másztam az autó alá. Keresem, keresem, csak nem találom. Oké, nézzük merre megy a bowden a hátsó keréktől. Óóó, hogy hajjá' meg. Szépen bebújik a kipufogó mögötti hőpajzs alá. Na, fasza, feleslegesen tettem az aknát használhatóvá, belülről kell állítani. Pozitív viszont, hogy nem kell szívnom a berohadt csavar megmozdításával.

Szívtam helyette mással. Kézifék alatti tálca csavarhúzóval kipattint, ezután lehet csak leszedni a kézifék bőrszoknyáját. Megtaláltam persze az állítóanyát is, már csak az volt a kérdés, hogyan fogom elérni. Ha már nem rohad be a csavar, szivassuk azzal a hülyéket, hogy nem hagyunk helyet dolgozni - valahogy így gondolhatták az autó tervezésekor Rüsselheimben. Szóval negyed fordulatonként tekertem a csavart, mivel 3 centinyi helyen kellett mozgatnom a 10-es csillag-villást. Dugókulccsal meg persze nem fértem hozzá, mert a menetes szár túl hosszan áll már ki az anyából. Egyébént amellett, hogy széltében kevés a hely, még mélyen is van az állítócsavar. Kicsit elbabráltam vele, de meg lett. Gyorsan visszapattintottam mindent a helyére, mostmár fog mint a kisangyal.

Bizony, mire ezt olvassátok, addigra egy hete van nálam az Astra. Belerepült laza 700 km, igaz, ebből csak 500 az én érdemem, azonban rengeteg információt sikerült begyűjteni ez idő alatt az autóról. Mivel is kezdjem? Kezdem a jóval.

Csendes, kényelmes. Macskaköves úton se zörögnek az utastéri elemek, legfeljebb a kesztyűtartóba pakolt kacatok. 110-120-ig a motor is elviselhető, 130-nál azonban - mivel szűk 4000-et forog már - hosszútávon nyomasztó lehet. Előbb említette tempóig azonban inkább a gumik és a futómű hangoskodik, valamint a bal oldali tkör marha szélzajos, itt érezni, hogy nem csak esztétikai szerepe van a tükörháznak, ami egyelőre hiányzik. Mind e mellett összességében csendes. A kényelemre sem lehet panasz, a rádió alatti polc, a kesztyűtartó és a kézifék alatti pakoló jól lakhatóvá teszik az autót, a 150-km-es autópálya-Budapest-autópálya kombó fészkelődés és helykeresés nélkül telt. Jó nagyon, hogy az elektromos ablakok automaták, a 8. ki-beszállásnál elkezdjük igazán értékelni. Az automata klímával maximálisan elégedett vagyok, fejetletépő huzat és elviselhetetlen zaj nélkül tartja a kellemes 21-22 fokot, a fényérzékelőnek hála a tűző nap sem fog ki rajta.

Az eleinte kicsinek tűnő tükrök is megfelelőnek bizonyultak, a jobb oldali kicsit holtteres, a bal azonban aszferikus, vagyis a széle domborított, így csökkenti az autó melletti beláthatatlan zónát. (Ezt kicsit szokni kellett, mármint, hogy ilyen 2 az egyben megoldás.) A kasztni szerencsére jól átlátható, a rövid fenék jól érezhető, az eleje pedig tűrhető mértékű pipiskedés árán, de látható, szerencsére nincs legömbölyítve. Városi rohangálásra tehát ugyanúgy megfelel, mint autópályára, országútra. A városi rohangálás utastéri nyomai hamar eltűntethetők, könnyen takaríthatóak a belső műanyagok, nem okoz különösebb fejtörést a takarítás. A műszerfal sárga megvilágítása sötétben kellemes, nem veri ki az ember szemét, bár a Swift fehérjét jobban szerettem. Hát, ennyi volt a jó. Jöjjön a fekete leves.

Gyenge. Ezt már Tatára menet is megállapítottam, amikor a dimbes-dombos M1 kemény diónak bizonyult klímával és négy fővel a fedélzeten. 90 ló, 125 Nm, nem szabad csodákat várni, pont erre számítottam. A 130-as utazó így is tartható persze, tartalékra amúgy ne számítsunk, az emelkedőknek pedig fussunk neki. Egy személlyel, klíma nélkül amúgy tűrhetően szedi a lábát, sőt, még talán a 4 személyes terheltséggel sem lenne baja, csak az a klíma ne lenne... Szegénykét nagyon megüli, combosabb előzés sajnos a klíma kikapcsolásával kezdődik. Ez a városi gyors sávváltásokat is megnehezíti picit, valamint az erőtlenség miatt állandóan kavarni kell a váltóval, amire amúgy nincs panasz, simán jár, egyértelmű, hogy melyik fokazatnak hol a helye. Klíma nélkül ez ahelyzet is változik, sokkal virgoncabb az autó. Ez van, valamit valamiért.

A gyengeségén kívül nincs olyan panasz, ami állandónak tűnne, előjött rajta pár Ecotec betegség. Az olajfogyasztáson nem akadok fent, az sajnos van, köszöni szépen jól érzi magát, szépen nyaldossa az autó olajtartalékait. Van azonban ennél zavaróbb dolog is. Elkezdett kopogni. Pont úgy, mint ahogy a Combo csinálta, amikor nem volt benne olaj. Ebben viszont van. Néha csinálja, néha nem, az olajnyomás lámpa nem világít, ennek ellenére egyelőre az olajpumpára gyanakszok. A szelephézag sem tűnik kézenfekvőnek, 150 ezer km-nél kéne csak ellenőrizni, de akár ez is lehet. Ami abszolút lehetetlen, az az alacsony oktánszám. Elvileg 95-ös OMW benzin van benne, nem hiszem, hogy nincs meg a 95 oktán. Amúgy nem tudom, milyen hangja lehetne ettől, a használatiban bukkantam rá erre a mondatra: "alacsony oktámszámú benzinnnel üzemeltetve a motor kopoghat." Passz, elvileg van benne kopogásérzékelő, kéne állítania magát. Ezt tartom legvalószínűtlenebbnek, kitartok az olajpumpa mellett.

A másik probléma, hogy van egy kis rángatási hajlama az autónak.1500-1700 alatti fordulatszámon, tartott gáznál rángat és 100-150 fordulatot ingadozik az alapjárat. Ergo: nem lehet lassan csorogni vele. Egyszer ingadozott az alapjárat is, bár nem számottevően. E mellett kettesben, intenzív (csak intenzív) gyorsításkor 2500 körül megtorpan, aztán húz tovább rendesen, mintha mi sem történt volna. Nem vészes a torpanás, sokaknak fel sem tűnne, én és apu érezzük. Erre a tünetre 3 tippem van, némi fórumozás után sikerült is mindhármat alátámasztanom.

1: kipufogógáz visszavezető szelep. A Combonál is volt hasonló probléma, bár az le is állt. Ez még szerencsére nem. Magyarázza az alapjáratingadozás és a tartott gáznál mutatott rángatást.

2: Lambda szonda: nem tudom mennyire befolyásolja az alapjáratot, de ahogy agyalgattam, semennyire. Egyébként is cask egyszer csinálta. A rángatást és a megtorpanást már okozhatja, ennek a hibának örülnék legkevésbé.

3: AC pumpa: lényegében ez is okozhatja a kisgázas rángatást, és a terhelés alatti torpanást. Ennél elég lehet akár a tisztítás is, nem kell feltétlenül cserélni, jó lenne ha ez lenne a ludas.

Megjegyezném, nem világít se olajnyomás lámpa, se check engine, szóval egyelőre tudja a fene, valszeg OBD-n keresztül nincs is nyoma, mivel nem küldött még semmi hibaüzenetet. Végig kell próbálni gondolom. Vagy a fene tudja.

Holnap délelőttre van időpontom a Di-ferhez, az autó fődarabjaira 6 hónap garanciát kaptunk. Olajpumpa, lambda szonda, EGR szelep, AC pumpa. Ezek fődarabok? Mert szerintem erősen.

Ja igen, majd elfelejtettem. Beraktam ma a kartámaszt, amit a Suzukitól örökölt. A Suzuki konzolját kicsit át kellett alakítani, 4 csavar tökéletesen fogja, és nem is tértem el nagyon a kartámasz gyártó szerinti felfogatási pontoktól. Ja, mellesleg spóroltam 4 rugót egy 30 perces munkával. Muhaha.

Most valószínűleg jön majd mindenkitől, a "haha, vettetek egy szart". Pedig nem. Az olajfogyasztással tisztában voltunk, a kipufogógáz visszavezetés minden márkánál állandó probléma forrás, egyedől a csattogás az, ami egy kicsit furcsa. De majd megoldódik.

Féltem tőle. Egyenesen undorral közelítettem meg, amikor pár napos astrámból kénytelen voltam átülni ebbe a...khm, hulladékba. Nincs két egyforma színű elem, nincs két párhuzamos egyenes, tiszta mocsok, itt-ott már nyaldossa a rozsda. Ezt kell nekem két napig használnom, ha autóba kell ülnöm? Na ne máááár. Csabi, a tulaj is állandóan szídja, hogy ez mekkora szar, ez nem autó, "ha nem látom akár bele is szarhatsz". Így került hozzám.

Este gondolkoztam rajta, hogy ezt igazából hasznomra fordíthatom, rég volt teszt itt a blogon, miért is ne legyen a Tempra az alany? Csak előbb rendbe kell rakni, adott állapotában nem ülök bele, még a végén összekoszolom magamat, nem hogy fényképezni vigyem. Mert ugye - mint egy korábbi tesztnél beláttam - mocskos autót nem lehet fényképezni.

Reggel korai kelés, 9:30-ra időpontom volt a fogorvoshoz, előtte rendbe akartam rakni, aztán a fogászatról hazafele megcsinálni a képanyagot. A beltér rendesen megszivatott, nagyjából 1,5 órába telt elérni a fényképezhető állapotot. Kívülről koszos autóba be, irány a fogorvos, majd utána rendberakom. Az udvarból tolatgattam kifele, amikor az első ingerhullámokat megindította felém az autó: kemény a kuplung, kicsit darabosan jár, a baloldali tükörlap úgy remeg, mint a kocsonya, remeg az egész műszerfal, nincs olyan elem ami nem zörög. Óóóó, drága kenyér...Mi lesz ebből...

Az első métereket kicsit darabosan tettem meg az utcában, szokni kellett a furcsán járó kuplungot, de aztán meglett a megfelelő gáz-kuplung ritmus. A következő behatások itt értek: ez rohadt hangos. Nem elég, hogy a motor hangos, a futómű és a műszerfal is folyamatos zajforrásként van jelen. A hatalmas átmérőjű kormánnyal viszont valódi hajóskapitánynak érezzük magunkat, toljuk magunk előtt a fél ping-pong asztalnyi gépháztetőt, közben meg ringatúzunk a négykerekű hajóban.

Fogorvostól haza, jó nagy kerülővel persze. Át Ercsibe vásárolni, közben kicsit vizsgálgattam az autót. Marha kényelmes igazából. Hatalmas, fotelszerű ülések, vastag, még így 18 évesen is puha plüsskárpittal. A kárpitok amúgy meglepően tartós darabok, egyik ülés sincs megnyúlva, kiülve, a padló is egész jó állapotban van.Az ajtók szélén persze látni, hogy milyen is volt újkorában, de közel sem olyan rémes a jelenlegi állapot, mint amilyet vártam. Hűtővíz 90 fok, kicsit odalehet neki lépni, persze csak óvatosan. Igaz, Csabi mondta, hogy motorikusan hibátlan, de azért egy minimum 190 ezret futott TáDét nem illik ész nélkül tiporni - szerintem. 2200-2300-as fordulat körül a turbó is bekapcsolódik a zajongásba, persze sokkal korrektebb módon, mint ahogy azt a műszerfal tette. Kellemesen süvít, öröm lepadlózni néha. 3000 körül szépen elváltogattam, röhögve gyorsultunk az emelkedőn, vígan tartottuk a 90-et. Kis kanyar, 60, vissza négy, padló, nézzük mit kezd a dologgal. Süvít a turbó, meglódul a nagy zöld masztodon, 100-nál kap egy ötödiket, 120-ig boldogan húz tovább. Menne még bőven tovább, van benne erő kora ellenére, tényleg tip-top a motorja. Ja, mindezt egy apró koromfelhő elköhintése nélkül. AZt azért érdemes még megemlíteni, hogy ilyen tempónál már jó 10 centis holtjátéka van a kormánynak, nem éppen a precizitás szobra. Az állandó balrahúzás már csak hab a tortán.

Közben, hogy elhagytuk az alapjárathoz közeli fordulatszámtartományt már műszerfal sem zörög, a baloldali tükörlap viszont egyre ijesztőbb módon lebeg.A rugózás feltűnően kellemes e közben, kanyarban persze dől, de az úthibákat viszonylag talpraesetten kezeli, csupán a hátulja tűnik kicsit falábúnak. A komfortot mindössze a klíma és egyéb szellőztetőerendezések hiánya rombolja. Klíma soha nem volt ebben a darabban, a fűtés-hűtés-szellőztetés pedig a múlthéten mondta be az unalmast, szinkronban az ablaktörlővel. Igen, megnéztük a biztosítékot, hibátlan. Óóó, te bohókás olasz tervező, aki az elektromos rendszerért feleltél.

Elvittem gyorsan fényképezni az autót, ott volt is időm kicsit alaposabban átnézni a részleteit. Találtam pár érdekes dolgot. A hátsó ülés - mit ülés, kanapé - baromi kényelmes, lehet kétszemélyes Gran Turismo, ha lehatjük a kartámaszt, és süppedhetünk a plüssben és a helyben. Aprópó hely: ez az autó egy hodály. Iszonyat' mennyiségű tér minden irányban. Ha csak ránézünk az utastérre, eszünkbe se jutna ennyi helyet feltételezni, mert a tévézős fotelnak is beillő ülések kitöltik a teret, beülve azonban javul a térézet - köszönhető ez persze a sok üvegnek, a vékony oszlopoknak és az alacsony övvonalnak is.

Öcsém és Csabi állandóan fikázzák az autót, de nem sikerült rájönnöm miért. Oké, idegesítő amit például most csinált az ablaktörlő meg a fűtés, biztos vannak ilyen apró hibák, én valahogy mégis kedveltem. Kényelmes volt, nagy, ringatott, szedte a lábát ha kellett. Kis WD40 után az ajtók is fonamabban nyíltak-csukódtak, egész használható volt az autó. Persze, egy jobb állapotú példány nyilván árnyékolná ennek a hulladéknak a fényét, engem mégis meggyőzött. Az adott példány nagyjából 150 ezret érhet a piacon, ez a legtöbb modell árára jellemző. Sokkal jobb állapotú és fiatalabb Tempráért persze a zsebünkbe kell nyúlni, 4-500 körül már utolsó évjáratos, viszonylag jó darabok is kifoghatóak. Szerintem megéri. Nagyon.

Képekre kattintva indafotós galéria nyílik!

Tegnap estétől aktív az Astra galériája Indán. Délután, gyorsan előtt képek, majd lesznek rendesen beállított, normális háttérrel készült képek, nem csak az unalomig ismételt udvar. Addig is legyen elég ennyi. Katt a képre.

Van egy Kétszínű Lancia Ypsilonunk és egy szép sárga Ford Tourneonk. Mindkettő viszonylag ritkán fordul elő az utakon, nem éppen tucatautó egyik sem, adott színekben meg pláne. Erre vettünk egy G Astrát. 5 ajtósat. Szürkét.

Nem jutott eszembe egyelőre semmi név, szóval ha valakinek van ötlete az IVB-re, örömmel veszem, addig marad a Sablon, powered by Szandi.

Hol is kezdjem... Neten találtunk a Di-fer telephelyén két autót, amiket gondoltunk megnézünk. A papír szerint 150 ezret futott dízel kombi astra már alapjáraton is okádta a kormot, a próbaútig sem jutottunk. A 110 ezret futott dízel Scénic viszont bizalom gerjesztő volt, bár látszott rajta a 8 év és a futásteljesítmény. Vezetni rémes, az ember a Holdon ül és onnan irányít egy kapszulának álcázott teherautót. A kormány ugyanis szinte közelebb van a vízszinteshez, mint a függőlegeshez, a pedálokat pedig lefele tapossuk, nem előre. Furcsa volt, de egynek jó. Aztán öcsém kiszúrta a Sablont. Neten nem volt fent, papír nem volt rajta, hát kérdeztünk.

Tegnap érkezett, 85 ezer km, 2003. augusztusi forgalombahelyezés, Di-fernél vásárolt, Di-fernél szervízelt, vezetett szervízkönyvvel, garantáltan nyugdíjas házaspártól. 1 450 000. Anyád. Próbáljuk ki. Megy egyenesen, nem ráz, nem húz, fékezésnél is szépen megy egyenesen, veszi a fordulatot, nincsenek gyanús zörejek. Kopás csak a bőr kormányon vehető észre, sehol máshol. Kívül rengeteg apró karcolás, rányitott ajtó, picit meghúzott lökhárító, meg egy fényezett jobb első sárvédő. 150-170 mikron helyett 240. Hűűűhaaaa. Di-fernél volt fényezve elvileg.

Hazajöttünk, elújságoltuk apunak, hogy mit láttunk, másnap lefoglalóztuk az autót. Kis alkudozás, kis ismerettség, kicsi válság, és máris 100 000 forint kedvezménynél jártunk. Plusz megcsinálták a műszakit, ami augusztusban járt volna le, ehhez szükség volt a két első fékbetét cseréjére is, valamint beszerzési áron kaptunk hozzá négy új nyárigumit. BARUMi jó. De tényleg Barum gumi.

Múlt hét csütörtökön mondták, hogy az autó e hét csütörtökén, legrosszabb esetben péntekén átvehető. Csütörtökön nem hívtak, apu telefonált, péntek. Pénteken újabb telefon, 3-ra mehetünk az autóért. Kííííírály.

Kis késéssel meg is érkeztünk, az úr hozta a papírokat, majd mondta, hogy van egy kis gond. A víz levert minket, naná. Lelopták a bal oldali tükörházat. MIVAN? "Tegnap előtt éjjel eltűnt róla. Tegnap volt műszakin, ott kérdezte a kolléga, hogy hol a tükörház, mi meg kerestük, de nincs meg. Nyugodjanak meg, megrendelem, lefényezzünk, jövőhéten be kéne ugrani és feldobjuk." És valóban, sérülés nélkül, hozzáértő kezek lepattintották a fényezett tükörházamat. Aztán kellett hozzá keríteni egy antennát is, mert az sem volt meg. Ma megtaláltam a kesztyűtartó botrányosan méééééééééééééééély alsó rekeszében, most már kettő is van. Majd ha megyek a tükörházért akkor visszaadom nekik, lássák mennyire jófej vagyok.

Az átadáshoz azért még hozzátenném, hogy nem volt se lemosva, se kitakarítva úgy Isten igazából. Jó, tudom, menjek a picsába a szőrszál hasogatásommal, de azért feltűnt. A Di-ferrel nem első alkalommal van dolgunk, eddig nem voltak ilyen problémák. Nem jellemző rájuk ez a szedett-vedettség.

Szépen bepakoltam a cuccaimat az autóba, aztán uzsgyi Délegyháza.Tegnap meg ma összesen 109 km-t mentem vele, túl sok tapasztalat egyelőre nincs az autóról, de pár dolog mindenképpen szembetűnő volt, már ez alatt a pár km alatt is. Csendes. Csendesebb mint a Suzuki volt, pedig már az is igen kellemes volt a fülnek. Egyedül a futómű tompa dobbanmásai azok, amik erősen belerondítanak az idilli képbe, de nem zavar különösebben.

A helyemet könnyen megtaláltam, jelentős állítgatás nélkül sikerült kényelmes pozíciót felvennem. Az autó pont rám van méretezve, nem nyomorgok sehol, a jobb lábamat nem nyomja a középkonzol, Karcsi valószínűleg már csak cipőkanállal fér be, de nekem nagynon is kellemes. Minden pedál könnyen jár, a kuplung meglepően könnyű, de ez nem válik hátrányára. Jól érezhető a fogáspont, nem probléma csak kuplunggal elindulni és csorogni. E téren az egyetlen dolog ami feltűnt, hogy mintha kicsit közel lenne egymáshoz a kuplung meg a fék. Szerintem csak szokás kérdése, bár a Lancia után nekem már bármilyen pedálrend elfogadható.

Felszereletségét tekintve szinte "fullos" az autó. Ködlámpa, digitklíma(!), elektromos ablak, tükör, állítható kormány-és ülésmagasság. Az egyetlen hiányzó dolog a CD-s rádió, arra majd kitalálok valami költséghatékony megoldást, a gyári fejegységhez ragaszkodom, nem fogok bele 15-ért venni valami teszkósat. Egy részt az nem kommunikál a központi kijelzővel, másrészt hogy nézne ki? Vannak erre nagyon jó medolgások, meg körülnézek.

A digitklíma ritkaság a G Astrákban, kiváncsi voltam rá. Kellemesen csalódtam. Gyorsan lehűti az utasteret, nem túl lármás, könnyen kezelhető. 21-22 fok az a hőmérséklet, amit utána állítgatás nélkül is kellemesnek és állandónak érzünk. Ami viszont meglepett, hogy a klíma igen erősen befolyásolja a menettulajdonságokat. Nem volt jellemző a Suzukira, de a Fordnál és a Lanciánál sem érezhető - igaz, utóbbi kettő dízel. Szóval combosabb előzés előtt lehet, hogy érdemes kikapcsolni a légkondit, mert szükség lehet az elkóborló lovakra.

Egyébként a ménes 90 tagú, szűk 1400 kobcentiből. Érdekes motor, teljesen más karaktere van, mint a Suzukinak volt, de szokható, meg egyelőre nevelés alatt áll. A nyugdíjas házaspár sztori hihetőnek tűnik, az első kilométereken botrányosan lusta volt az autó, odafele és hazafele kicsit túrtam neki, és érezhető hatása van, kezd magára találni. Holnap megyünk Tatára, még kicsit alakítunk rajta, aztán szerintem jó is lesz. Furcsa, szokatlan idegesítő, nem is tudom micsoda igazából, hogy mocskosul lassan ejti vissza a fordulatot. Ez normál fordulatszám tartományoknál nem feltűnő, kihúzatva azonban meglepő tud lenni. Arra, hogy egyedül elmászkáljak vele, a magam stílusában pont elég lesz ez a 90 ló, és 125 Nm. Országúton még egész jó tempót tudunk menni, 100-ról nagyon szépen gyorsul, itt van kellő fordulata - kicsivel 3000 feletti értéket mutat a fordulatszámmérő. Autópályán még nem voltam vele, de nem is nagyon fogom ott használni, de a 130 valószínűleg kellemes utazótempó neki -megjegyezném, itt már közel 4000-et forog. 

Hát, így elsőre ennyi. 110 km nem sok, de mostmár tudjátok mivel is járok. Majd később átfogóbb, több tapasztalatot tartalmazó poszt kerekedik a dologból, meg persze ha bármi történik folyamatos lesz a tudósítás.

Ja igen, az előző tulaj bennefelejtette két kazettáját. Örültem neki, továbbra is azt állítom, hogy a tökéletes autózós zene valami fasza kis rock. Aerosmith. Vagy attól függ, ki mit talál az utasülés hátulján lévő zsebben...

Szandiék idén Délegyházán töltik a vakációjukat, tegnap, azaz péntek este lenéztem én is egy kicsit. Hogy mivel, az a következő posztból kiderül.

Odafele nem volt semmi gond, M6, 6-os, M0, 51-es, aztán kis utak és máris délegyházán voltam, a GPS szerint 35 perc az út. Lett ez kicsit több is, mivel először a GPS vitt egy kicsit mellékvágányra, aztán rövid kóválygás után elém jött leendő apósom meg Szandi, aztán már csak követni kellett őket a Tavirózsa campingig. Délegyházáról azért tudni kell, hogy finoman szólva is rosszak az utak és sok a nagyon barna ember.

Kis, svájci tetős kempingházak voltak, Szandi szerint viharban "életre" kelnek - konkrétan mozognak. No de, gondoltam én a blogra is, szóval fényképeztem, hátha érdekel valakit, mit láttam ott, vagy éppen odafele.

Kezdjük ezzel a kis sárga Citroen-nel. A Dunaharaszti Tesco parkolóban lőttem, ritka szép állapotban volt, látszik rajta, hogy szereti a gazdája.

Árpi, amikor ezt a két párnát fényképeztem Rád gondoltam. Imádni fogod.

Láttam én ott igazi parasztokat is, de legalább dolgoztak, sőt, nehezítettek a munkájukon. Nem elég, hogy az ekét emberi erővel mozgatták, még traktort is kötöttek elé, hogy még nehezebb legyen. Szorgos népünk győzni fog!

Ez a kis madárka a ház előtti fán - valami tuja szerű volt - üldögélt és csicsergett. Szegény valószínűleg beteg, vagy valahol 2 kerül lehet a vérnyomása, mert nem nagyon izgatta, hogy 30 centire tőle hadonásztunk a fényképezőgéppel.

Ez a rózsa is a ház előtt állt, tegnap amikor mentem még épp', hogy kezdett kilépni a bimbó formátumból, mára pedig gyönyörűen kinyílt.

Ez pedig...hááhááá, sose fogjátok kitalálni. Nem is mondom el, vagy rájöttök, vagy nem, lényeg a lényeg, jól néz ki.

 Én tudom, hogy azt mondtam, hogy nem fogok rászokni az írkálásra, de a következő kép publikálásért kiált. Pár napja fotóztam és célszerű koncentrálni a pirossal bekeretezett részre: