kaltiBLOG

Nem, Árpi autójának nem tudtunk nevet adni. GBV-361. Akinek van rá valami jó ötlete, az szóljon, nekem csak a gecibúvár jutott eszembe, de az hosszú és nem szalonképes. Szóval most ez a valami szét van bontva. Árpi kisebb-nagyobb fényhibákkal vette meg, amiket most már kijavított. Gondolom msot hétvégén összerakja, felpolírozza ha kcisit jobb idő van, és szinte új lesz. Addig, pár kép a jelenlegi állapotról. Az elsőn látszanak a javítandó hibák, legalábbis kettő (első-hátsó sárvédő rohad). Jut eszembe: Árpi, amikor lemostad, volt annyi eszed, hogy vízhatlanítottad a szabadon lógó csatikat, vagy azokat is jól meglocsoltad?

...ez ugyanis nem egy Swift fanatista oldal. Szeretjük őket (az észérvek miatt biztosan), de nem rajongunk értük. Nem csapott át a blog Swift fan-clubba, egyszerűen az általálunk használt autópark nagy részét ez a típus teszi ki. De mostmár csak néhány Swift van, amikről nem írtunk még. Lesznek más autók is, más témák is, nyugi.

A mai nap egyébként, amellett, hogy a Magyar Kultúra Napja (Kölcsey e napon fejezte be a Himnuszt), a Piros Swiftek Napja, legalábbis a blogon.

Avagy, az újraélesztett utcai harcos története.

 Minden azon a szép napsütötte délutánon kezdődött....A kecskeméti Tesco parkolóban újra összegyűltek azok az őrültek, akik bőgetni akarták a motorokat, akik szeretik a hangos, gyors, és színes autókat... 2007. Június 17.

A fent említett dátum azért fontos, mert az akkor versenyautóként funkcionáló Audi 80 Quattro, csapágyas lett és használhatatlanná vált. Tudtuk, hogy nem akarjuk felújítani, úgyhogy feldobtuk a netre és 4(!) nap alatt el is kelt. Az árából (50 000Ft) pont meg tudtuk venni ezt a kitűnő állapotú Suzuki Swiftet. A képek tanulsága szerint is volt vele gond, de hát én nagyon akartam, apa pedig csak annyit mondott „már megint egy roncs...”. Iszonyatosan bele voltam szerelmesedve ebbe az autóba, aminek hiányzott az eleje, szét volt rohadva a kasztnija, rossz volt a motorja. DE - és itt jön a lényeg - volt rendszáma, így biztos volt, hogy mire lesz jogsim, egy nagyon komoly utcai harcos fog várni a garázsban.

Mivel autóhiányban szenvedtünk, ezért sietni kellett, szóval gőzerővel nekiálltam a Swiftnek és napi 6-8-10 órában sikerült másfél hónap alatt (kb. 200 munkaóra) szinte újjávarázsolnunk, a kicsikét. Azért az a képeken is látszik, hogy ez nem volt egy egyszerű folyamat, de sikerült. Miután kész lett, kicsit kitolt velünk, mert volt egy kis probléma a motorral, de őszre már tökéletesen működött a gép.

Kicsit zörgött, kicsit rázott (a bennelévő sportfutóműmiatt), kicsit hangos volt, kicsit gyengélkedett, ette az olajat, de a miénk volt. Sőt ez az autó mi voltunk. Azért gondoljunk csak bele 200 munkaórát töltöttem el ezzel a kis gyöngyszemmel, mindössze másfél hónap alatt…Sok, nagyon sok. Főleg ha hozzáteszem, hogy nem volt még jogsim és csak nézegethettem. Egyszer-egyszer ugyan kimentünk csúszkálni, de ez nem volt túl gyakori. Eltelt egy év és én már csak négy hétre voltam a jogsi megszerzésétől, mikor a felső vezetés berezelt, és takarodót fújt. Szüleim azt mondták adjuk el. Nem volt mit tenni, földobtuk az internetre, az újraélesztett harcost, és vártunk. Eltelt egy hét, semmi....A második héten jött a telefon, Suzuki után érdeklődnének, oké, megnézik, hát legyen. Mikor? Ma este??? Neeeeee. Erre nem voltam felkészülve. Mindegy van remény. Eljöttek, olyasmi forma srác meg a család mint én. Friss jogsi, tetszik neki...Megveszik. Fizetnek, a srác bepattan, elindul, elmegy. Csak integetni tudtam neki, semmi mást. Nagyon sajnáltam. Komolyan mondom, nagyon közel voltam a síráshoz, mert hozzám nőtt az a kocsi. Annyi a szerencse, hogy csomószor láthatom, mivel 3 km-re lakik tőlünk – ez azért vigasztal.

Vicces belegondolni, hogy több időt szereltem, mint vezettem, de még csak több órát töltöttem vele, mint ahány km-t mentem vele. Valószínűleg most mindenki azt mondja, nem vagyunk normálisak, de ez nem igaz... Ezt nem lehet megérteni, ez egy életérzés...

Karcsi

Aki egy újságcikkről posztról csak a bevezető és a képek alapján dönti el, hogy elolvassa-e, annak most azt ajánlom, amennyiben autóbuzi tegye meg. Végig futva a képeket eszünkbe juthat a lakótelepi taplógyerek a Suzukával. Már hallom is a beszólásokat: „azt hiszi kemény mert van egy szar Suzukija”. De ez más. Ez egy gyári Swift GTI.

Habár nagyban hasonlít az átlag nagymamabevásárlóautójához, ez igen távoli rokonságban van vele. (annyira azért nem, csak a célcsoportok vannak távol egymástól – Kalti) Az egész történet akkor kezdődött, amikor a japán mérnökök kitalálták, hogy ki kéne szolgálni azokat a fiatalokat akik nem csak eszköznek használják az autót, hanem élményként jegyeznek minden egyes autóban töltött pillanatot.

Ennek a gondolatnak a gyümölcse az itt látható Suzuki Swift GTI. A ’90-es évek végén elkezdődött egy folyamat, miszerint a gyárak kisfenntartású, de erős autókat kezdtek gyártani - főleg fiataloknak. Ebbe a csoportba tartozik a Ford Escort Cosworth, Fiesta XR2, Peugeot 106 Rallye és még sokan mások. Ezeket a típusokat nevezik gyűjtőnéven hothatch-nek. Sajnos a balesetek száma megnövekedett, amire felfigyeltek a biztosítók, így ma már nem olcsó egy ilyen autó fenntartása. Valamint a környezetvédelmi rendeletek szinte megfojtották az ilyen típusokat.

Picit álljunk azért meg. A hothatch kategória ma is létezik, igaz, már sehol nincs bennük az a puritánság, keménység ami akkoriban jellemezte őket. A mai hothatchek nehezek, puhák, bitang erősek - persze csak az ősökhöz képest. Sokkal alkalmasabbak hétköznapi használatra, mint a '90-es évek elején született elődök. Mai hothachek, a teljesség igénye nélkül: Honda Civic Type-R, Opel Astra, Corsa OPC, Golf GTI, Peugeot 207 RC, stb.

De nézzük a mi autónkat. Habár swiftről van szó, sok az eltérés egy sima és egy GTI között. A legnagyobb újdonság a motor volt, amit a sima 69/71 LE-ről 101 LE-re erősítettek. Ehhez körülbelül a blokkon és a karteren kívül mindent kicseréltek. Kezdetként  megduplázták a szelepek számát a vezérműtengelyeket(TWINCAM) és a központi befecskendezőt kidobva, hengerenkénti benzinpisilőket helyeztek el a teljesen átdolgozott szívócsőbe. A motor vezérlése is sokkal intelligensebb lett, több adatból dolgozik a computer. Utcai autótól akkor még szokatlanul nagy fordulatszámon dolgozott, hiszen gyári állapotában is 8500-as fordulatig képes forogni. Talán mondhatnánk, hogy 101 LE nem sok de ha hozzátesszük, hogy ez mindössze egy 1298cm³-es motorból jön ki, akkor azért felszisszenhetünk. A swift másik gyenge pontját, a váltót is kijavították, hiszen egy sokkal sportosabb, rövidebb áttételezésű váltót illesztettek a megerősített motorhoz. Már majdnem készen voltak a munkával, mikor kiderült: kevés  a fék és a futómű ehhez a 780 kg-os szörnyteghez (szörnyteg, 780 kilóval. Muhaha - Kalti). Nosza, rajta fogtak nagyobb tárcsákat előre és a hátsó dobokat is tárcsára cserélték. A futóművet is át kellett dolgozni: erősebb rugók, több stabilizátor, meg persze nagyobb kerekek.

No, de nézzünk egy-két személyes tapasztalatot. Elsőre feltűnhet mindenkinek, hogy ez a Swift jobban néz ki bármely társánál, mert kapott küszöb spoilereket, és az első, hátsó szoknyát is 6-8 cm-el mélyebbre húzták. Amint beülünk furcsa az ülés, mert nem a megszokott sámli, hanem igen jó, kagylósított szék várja a sofőrt. Ebből egyébként lehetnek gondjaink, mert én a magam 186 centijével már csak 3-4 centire voltam a tetőtől ez pedig kicsit zavaró. (Azért a Karcsi nem SI mértékegység, nem mérvadó ilyen téren :D – Kalti) A ropikormányt felváltotta a háromküllős sportkormány és mikor az autót beindítjuk, meglepetten vehetjük észre: ez már nem a „kenyérszervós” fapad. Sőt, tele van mindenféle elektronikával: elektromos ablak-tükör, a szerencséseknek még klímai is jutott.

Elindulás után aztán elszabadul a pokol. Mindenkivel gyorsulni akarunk, nyomjuk, mint az a bizonyos agrárproletár (gy.k. PARASZT – Kalti), majd megszeppenve gondolunk a tankolásra, de  a kútnál kiszámítva  a fogyasztás csak hét liter, tehát folytatódhat a hajsza.

És a hajsza folytatódik is. Épeszű ember nem forgalomban akarja kipróbálni, kivéve a bátrakat, illetve aki szeret cseverészni a rendőrökkel, hogy „hát az nem is 210 hanem 120 ,az éjjeli telihold a szemembevilágított ésmegcsillant az óra, kedves biztosúr”.Tehát mindenképpen valami kihalt hely kell ezeknek a paripáknak a szabadon bocsájtásához. Mi egy reptéren próbálkoztunk és jóltettük.

A motor pörög az autó áll, de a jobb lábad már feszíted. A fordulat egyre följebb szökik...3000, 4000, 5000. Majd a régvárt jelre visszaeső fordulatnál 3500 környékén leugrasz a kuplungról, a kocsi megindul, de egy pillanat múlva már állsz is a gázon. Kettőg nem tudsz elszámolni, mert már fájdalmasasn visít, leszabályoz....Húzod a kettest, egy pillanat szusz, rápillantasz a műszerfalra, de a kilóméterórát már nincs időd megnézni, mert a fordszámmérő belerohant a pirosba. Váltasz ,ez már a harmadik. Most van egy kis időd, elszámolhatsz akár négyig, de akkor már a negyediket húzod neki. Ésszel még csak most kezded felfogni, hogy a kifutópálya szélén lévő fákat nem a szél fújja, de nem is igazán van időd nézelődni, mert már jön is az a hang amit úgy utálsz: ríííídííídíídííídííí, váltasz, az utolsót. Már nem nézel le, mert az eszed tudja, hogy valahol 180 fölött jársz. Az út beszűkül, és te csak arra koncentrálsz, hogy ne legyen ebből baj. Újjab dadogás, ez már váratott magára. Ez 210. Ez a vége. Elveszed a gázt és szépen hagyod kigurulni. Megállsz, kiszállsz és mindened remeg. Leülsz, ránézel, de ő csak provokál...”gyere még egy körre”.

A vezetés tehát nem tréfa. Én nem próbáltam így, ki csak olyan 140-ig de addíi elképesztő. A normál autókhoz nem is hasonlítható. De egyv alami biztos. Nem lenne jó utcára. Nem bírnám kordábantartani. Ez az a fajta autó, amit nem vezetsz, hanem csak szépen kéred, hogy arra menjen amerre te javaslod. Itt Ő az úr...

Ma már vegyes a felhozatal: vehetünk drágán, szépet és ápoltat, vagy akár olcsón hozzá juthatunk, de szerelhetjük reggeltől estig, nem csekély alkatrészköltséggel. A mi kicsikénknek is ez volt a baja. Egyszer kijött belőle egy füstpamacs, elszállt 30 LE és a javítási költsége a vételár duplája lett volna, így inkább megváltunk tőle...

Karcsi

(a szöveg egy részéhez az ssgti.hu oldal adott ihletet, reméljük nem sértődnek meg - Kalti)

Van az embernek pár vele született tulajdonsága. Ezekről nem tehet. És ellenük se, leglaábbis nagy részükről. Azonban úgy érzem, az igényesség, a törődés, szépérzék némiképp fejleszthető. Már, ha van rá igény. Ha estleg valakiben nincs rá igény, nem is próbál javítani ezen tulajdonságain. Tudom, tudom, nem szép dolog ezért bárkit is bántani, kövezzetek meg.

Kiváncsiságból elkezdtem használtautón nézelődni, mit lehet kapni 5-800 ezer forint között. 170000-es futásteljesítményig, 1400-2000 köbcenti között. Akad szép választék, ennyi pénzért nagyon sok szép és jó(nak tűnő) autót lehetne venni. Meg elég sok csúnyábbat is. Meg néhány igazán gyomorforgatót. Elnézést, de nálam ez kiverte a biztosítékot.

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!

Az autó 1,7-es turbódízel, 95500 km-rel, női tulajdonsotól(!), nem rég cserélt fékekkel és kormányösszekötővel. Potom 550 ezerért, 1994-ből.

Én itt mára befejeztem a hasznaltauto.hu böngészését. Nem bírtam tovább.

Karcsi küldte át, egy adag meglepetés képpel együtt. A meglepetés képekről annyit, hogy majd később szót ejtünk róluk bővebben.

Tudjátok mi ez? Ti halandó, tudatlan földi igavonó barmok, Ti, kik tudatlanságban éltetek e napig. Tudjátok-e mi ez a csodás szerkezet, melyet Isten azért teremtett, hogy rend és szeretet uralkodjék a hengerekben, az utakon, és az autóbuzi szívben?

fotó: Karcsi

Elmondom mi a becsületes neve: Piezo elektromos, hengerbe csavarható nyomásérzékelő gyertya. Csak így röviden. Kíváncsi vagyok, hogy a műhelyben hogyan becézik a vele dolgozók...Karcsitól gyorsan megkérdeztem, nagyjából hogyan is működik: beccsavarod a gyertya helyére, rádugod az oszcilloszkópot, vagy a hozzá tartozó számítógépes kábelt, feltéve, hogy van szoftvered, és szépen leolvasod az értékeit.

A napom csúcsát jelentette a vonaton ez a párbeszéd:

-Aanyaaaa, ott a bajátom!
-Az a tükörképed Gergő.

Ennyíííí.

Még ősszel fényképeztem, a Tétényi úti (Szent Imre Kórház) Kórház területén.

Vasárnap lepakoltam a telefonomról a 2008-as esztendő fotótermését. Volt szép számmal, de most ezt a C4-est hadd mutassam meg nektek. Helyszín az érdi Tesco parkoló, egyéb mondanivalóm pedig nincs. A tulajdonost sajnos nem láttam. Annyit talán hozzáfűznék, hogy az esztékikai értéke megkérdőjelezhető (ez persze szubjektív), azonban a közlekedés biztonság szempontjából nézve egyértelműen katasztrofális. Rengeteg holttér, sok mozgó-rángatózó-hintázó vacak...Mind-mind zavaró.

A blog azon funkcióját fogom most kihasználni, melyet eddig a kommentekben tettem meg. Mostantól lesz olyan poszt, mely a közvetlen környezettel való kapcsolattartás céljából jön létre. Egyszerűbb és olcsóbb, mint mindenkit egyenkéknt felhívni. Ezek a Posztok belterj címmel jelennek meg, sorszámozva. Csak a tisztánlátás végett mondtam.

Szóval. Karcsi, Árpi, köszönöm a "doga előtti szokásost". Gondolom szokás szerint nem fogom használni.

A monstre-swift teszt már szóba került Árpi és köztem is, természetesen jó ötlet. Sok képpel, sok szervezéssel, megvalóstható. Szeretném is megvalósítani, érdekes sorozat lenne azt hiszem. De ezt bent megbeszéljük. Minden esetre rengeteg ötletre lesz szükség, meg persze arra, hogy megírjátok őket. Én 4-5 sornál nem érzek többet szükségesnek részemről, tehát itt a Ti vállatokon a felelősség:D

Mit is akartam még... Ja igen, Bánáti, ha már úgyis fosol-hánysz (szinkronban), jó lenne ha idő közben tényleg írnál postumus az O+Á-ról. Képekkel, természetesen. 

És ha esetleg valakinek nem tűnt volna fel, Sapi barátomnak köszönhetően sikerült fehér foltok nélkül színezni a blogot.

Mellesleg két rövid, képes poszt tervbe van véve, majd ha nem a laptopon vagyok felteszem őket. Rövidek lesznek, de jók. Szerintem. 

Vége.

Mindig is tetszett. Gyönyörű autó, igazi kis ékszer. Aztán a facelifttel egy időben megjelent a bi-color fényezés. Kész. Ez a szépség csúcsa. Kár, hogy olasz. Kár, hogy női. Kár, hogy drága. Mindhárom nagyon.

Lancia Ypsilon 1,3 Multijet Platino bi-color. Egy törpe luxusautó. Bőrkárpit, bőr műszerfal borítás, kétzónás digitklíma, BOSE hifi, alufelni, elektromos szir-szarok, ESP. Nem kellett volna így felszerelve, de mivel ez volt azonnal elhozható, hát hoztuk. És adtak hozzá egy nagyon jó kis dízelmotort...

Az 1,3-as Multijet nagymennyiségben gyártott, száz helyen használt motor. Opel Corsa, Combo, Astra 1,3 CDTI? Fiat Grande Punto, Dobló, Dobló Cargo 1,3 Multijet? Suzuki Swift DDiS? Igen, ez mind a Fiat Multijetje, és érthető miért használják előszeretettel. Különöző teljesítménnyel gyártják, Opeléknál 70 és 90 LE, Fiatéknál szintén, a Suzukinál 75 LE. A Lanciában 90 LE, és 240 NM hasznosítható, ha figyelünk a fordulatszámra. 2000 alatt ennyire halott dízelt még soha nem láttam. Tényleg, brutális. Amilyen jól megy 2000 és 4000 között, annyira fos itt alul. Amit csak tetéz, hogy hihetetlen hosszú úton jár a gázpedál, amikor azt hiszi az ember, hogy padlózza, még csak 3/4-ed gáznál tart. Egy női autóba ezt csiszolgattam volna kicsi az olaszok helyében, ugyanis nagyon csúnyán tud viselkedni, kipróbáltam. 2-es, 20 km/h padlógáz. Álltam a gázon, nem történt semmi, csiga tempóban kúszott a fordulatszámmérő. Aztán, mintha rajtvonal lenne a 2000-es osztás, elkezdett őrült módon nyargalni, a motor iszonyat tempóban kezdett pörögni, a kormányt hat felé akarta tépni a kezemből. A kifinomult női autó. Egyébként baráti fogyasztása lenne országúton. 10% autópálya, 40% lakot terület, 50% országút, szabályosan közlekedve 3,9-es átlag. Ami nincs ínyére, az az autópálya. 3000 körül forog 130-nál, itt már dől bele a gázolaj. Anyu nyáron 5,2-vel, most a hidegekben 5,6-tal jár vele. Tudni kell róla, hogy az utolsó pillanatig nyomja a gázt és csak ekkor fékez, nem hagyja kigurulni. Szerintem országúton el lehetne járni vele 3,6-4 literrel.

A gázpedált említettem már, de itt nem merül ki a dolog. Iszonyat kevés a hely a pedáloknál, 37-es körömcipőre van méretezve. A 42-es tornacipőben még elfértem, ugyanekkora öltönycipőben, vagy akár már az Adidasomban már nem! Nagyon durván balesetveszélyes, városban pláne. Szalagavatóra mentünk egyszer, két autóval, apuék elöl, én hátul a Lanciával. Aztán apu fékezett, én gondoltam átemelem a lábamat a gázról a fékre, és nem... Nem bírtam. Beleakadt a fékpedálba a lábam, nem tudtam levenni a gázról. Ezt még egyszer eljátszotta, onnantól kezdve mezítláb vezettem. Ez visszafele is kellemetlen, körforgóknál sokszor rúgok a fékbe, amikor a gázt akarom nyomni. Durva, na. Apropó fék: Nagyon nehéz kiismerni hogyan küszöböljük ki az ON/OFF módot. Rövid útra van elosztva a fékerő, nagyon finoman kell adagolni, különben leszakad a fejünk a bólogatástól. Mert egyébként nagyon jól fékez, csak össze kell vele szokni. A kuplung vaj puha, hosszú úton jár, rángatás nélkül fog, ez a része tetszik.

A váltó nem a padlón, hanem megemelve, a műszerfalból nő ki. Eleinte hülyeségnek tűnt, azt hittem csak formai játék, aztán rájöttem hogy nagyon kényelmes. 20 centivel kell elemelni a kezemet a kormányról és már ott a váltó, csodás, de igazán! Egyébként érdekes szerkezet: rövid, jó fogású kar, lötyögős-kotyogós megvezetéssel. Az 1-3-5 jó helyen van, a 2-4-R hááááátul. A kar a kulissza szerinti alsó fokozatokban szokatlanul hátradől. Egyébként nem zavaró, ugyanúgy kézre áll, megint csak szokás kérdése. 

Szemben a kormánnyal. Lehetetlen megszokni. Túl női. De tényleg. Agyon van szervózva, nagyon érzékeny és semmi visszajelzést nem ad. Életveszély, komolyan. Középállásban semmi visszatartó erő, viszont nagyon érzékeny, ezért autópályán folyamatosan korrigálni kell. Kanyarban kicsit bekeményedik, de nem mindig vagyok benne biztos, hogy jó lesz-e az ív. Egyszerűen nem érezni, hogy mikor mennyire terheli meg az ember az autót és a kormányzást. Brr. Cserébe jó fogású, bőr, távirányítóval, és szokatlanul nagy középrésszel. De miért ne lenne nagy, nincs mögötte óra...

Az órák ugyanis középen vannak. Gyönyörű tipográfiával, krómgyűrűvel, szép mutatókkal - egy kincses ládika. Egész addig, amíg nem süt egy kicsit se a nap. Onnantól aztán lehetetlen leolvasni, a számok a csontszínű háttérhez képest nem elég kontrasztosak, a domború üveg csillog, totál semmit nem látni. A fedélzeti számítógép kijelzője is itt középen trónol, ami egyébként elég okos, sok mindent tud számolni, viszonylag pontosan. Funkciót váltani a jobb oldali bajuszkapcsolóról lehet. Jut eszembe bajuszkapcsoló: ennyire magasra helyezett kapcsolókat senki nem látott még szerintem. Az első alkalmakkor 10 centivel alatta kapálóztam indexelésnél. Szokni kell...

Az ülések oldaltartása szinte nulla, pedig lehet vele gyorsan menni ha fordulaton tartjuk. A futómű partner benne legalábbis: az autó stílusához képest szokatlanul kemény, pattogós futómű van alatta, viszont ez kanyarban előnyére válik. Fekvőrendőrön átmenni vele rémálom és tengeribetegséget okoz. Az oldaltartás hiányát ellensúlyozza, hogy a váltó oszlopának neki tudjuk támasztani a jobb térdünket. Viszont a vezetési pozíciót megtalálni nekem lehetetlen. Anyunak jó, ő közel ül a kormányhoz, hogy elérje a pedálokat. Én viszont szeretek jó messze ülni tőle, amit ebben nem tudok kényelmesen megtenni. Pedig a kormány 4 irányban állítható, az ülésnek is szabályozható a magassága, mégse megy. A külső tükrök elsőre kicsiknek tűnnek, aztán használt közben rájövünk, hogy ténleg azok, csak nem annyira, mint amennyire gondoltuk. Hátrafelé nehéz kilátni, elég szűk az ablak, szinte lőrés, és a vastag C oszlopok se segítenek.

Hogy valami igazán jót is írjak róla: Belül ugyan az jellemző rá, mint kívül: gyönyörű. Egész sötét, kávébarnánál is sötétebb műanyagok (nem szürke, vagy fekete!), a műszerfalon és az ajtón világos, vajszínű bőr, az üléseken pedig csokibarna bőr és alcantara. A fejtámlában fehér cérnás Ypsilon hímzés... Hmm... Az egyetlen talán ide nem illő a középkonzol kályhaezüstje, a sok gombbal és kijelzővel. Zavaros, nehezen kezelhető, éppen ezért állandóan rá kell nézni.

Az egész autót röviden jellemezve talán két szó jutna eszembe: szerelem, és megszokás. Az ember beleszerelmesedik, megfogja a csilli-villi krómdíszekkel, fájdalmasan szép vonalaival, sírni való domborulataival, kedves arcával. Aztán megveszi az ember, használja, és a szerelem múlni kezd, mert túl sok dolgot kell megszokni benne. Azt érezni, hogy mi dolgozunk az autóért, és nem ő értünk. Kár. Kevés dolgon kéne változtatni ahhoz, hogy igazán jó autó lehessen. Minden adottsága megvan, csak finom-hangolni kéne.