Bizony, történelminek tekinthető, hiszen bízom benne, hogy Egyetlenem rákap most a blogolás ízére, így innentől kezdve talán aktívabb és minden bizonnyal színesebb lesz a blog.
Amikor megcsináltam Szandi userjét a bloghoz, már akkor is mondtam neki, hogy szabad kezet kap, írhat bármiről, ez nem csak autós blog. És ezt most is elmondom, bízva abban, hogy titeket is érdekel egy női szemszög - akár autók, akár egyéb téma kapcsán.
Sok sikert!(:
Nos, Kedves Olvasók, eljött az a pillanat, amikor a legtudatlanabb (autók terén) olvasó fog írni. Nem kell pánikba esni, nem lesz szó se körömlakokkról, se női bajokról, de még csak arról se, hogy mennyire kinyírtam magam egy órája gyantával...
Garázdálkodásom oka az, hogy ma voltam anyuval az Europarkban vásárolni (pontosabban az Intersparban és akkor így elkerülök mindenféle félreértést), ahol jelenleg valamilyen okból öt rendkívül szimpatikus autó volt kiállítva. Bevallom őszintén az ok nem igazán érdekelt, a lényeg nagyjából annyi volt látszólag, hogy az összesnek a gyártója: Austin. (Kérdés: És az mégis mi?) Tehát... A kiállított autók közt volt pár Mini is, ezért pötyögök én most itt nektek. Ha egyszerűen elküldöm a képeket Kedves "Kalti" szerkesztőnek, akkor lehet, hogy ezek a képek nem kerülnek megjelenítésre. Viszont a képmegjelenítés még most sem biztos, mert sajnos még nem sikerült rájönnöm arra, hogy képeket hogyan lehet feltölteni ide...
Kisebb szünet, telefonos megbeszélés (mivel lebuktam) stb után... Újra próbálkozom...
Ezek szerint sikerült... Ez egy plakát volt ott a "kiállításon" és nekem nagyon bejött. Mostantól próbálok koncentrálni a már említett autókra...
Valószínűleg sikerülni fog, amit ebben a pillanatban kitaláltam. Terveim szerint a képek ennek az egész bejegyzésnek a végén fognak megjelenni. Tudni illik, akadt egy kis gondom az áthelyezésekkel. Ezért a képek majd csak az összes(!) mondandóm után. A képeken (majd) látható autókhoz szakmai téren (xD) nem szeretnék hozzászólni, viszont a nagy részük egyenesen gyönyörű. Ja, a világoskék Mini eladó!
Szandi
Ui.: A képminőségért bocsi, sajnos a telefonom nem tud jobbat produkálni. Továbbá remélem, hogy azért némi mosolyt sikerült mindenki arcára csalni, mert nem keveset szenvedtem a dologgal.
Na jó, azért az, hogy szeretem, finoman szólva is rohadt nagy túlzás, de már nem vagyok vele szemben annyira ellenséges. Anno, amikor a teszt készült róla, sokszor említettem, hogy szokni kell. És mennyire igazam volt... Szokni és tapasztalni. 
Megtaláltam például a helyemet benne. Erre nagyon sokáig panaszkodtam, hogy nem tudok benne kényelmesen ülni. Mára meg van a kényelmes vezetési pozíció, számomra közel a tökéleteshez. A váltóját a szívembe zártam, no persze nem azért, mert olyan marha gyorsan és rövid úton lehet egyik fokozatból a másikba dobálni, hanem mert brutális módon kézre áll. Miért nem ilyen az összes autóban?
Megszoktam a kaotikusnak tűnő digitklímát is kezelni, eljutottam vele odáig, hogy reflex-szerűen megy a szellőztetés/hűtés/fűtés. Sőt, nagyjából megszoktam azt is, hogy rohadtul nem fér el a lábam a pedálok környékén, vagy ha el is fér, egyszerre legalább két pedált nyomok a háromból. Mondjuk ebben nyilván közrejátszik, hogy keskenyebb cipőt hordok így nyáron.
A korábban kifogásolt - és a mai napig gyűlölt - 2000 alatti erőtlenséggel is megtanultam együtt élni. Igaz, kicsit több odafigyelést igényel, mint egy másik autónál, de általában megvan az a fokozat, ahol még nem zuhanok bele a töltésmentes mezőbe.
Az autó diszharmóniája - relatíve erős motor, túl könnyű kormány, rémesen adagolható fék, kemény rugózás, ahhoz képest billegős kasztni - sem zavar már annyira. Az is igaz, hogy rájöttem mire való igazából ez az autó. A motor tartalékait nem szabad kiaknázni, tényleg csak tartalékolni azt a pár newtonmétert. 
Két helyen érzi magát igazán jól ez az autó: bent a városban, ahol - ha túllendülünk a 2000-es határon - röhögve tartjuk, sőt, olykor diktáljuk a tempót, lecsapunk a kis résekre a forgalomban - ebben partner a kis dízel is, már ha éppen jó pillanatában fogjuk munkára - , és közben hirtelen nagyra értékeljük azt, ami autópályán nagyon zavaró. Az érzéketlen kormány magára talál a városban, imádnivalóan könnyen pörgethetjük a kezünkben. A másik élettere pedig az országút, igaz, csak félig-meddig. 70-80 körül, valami nagyon jó kis zenével aláfestve kikönyökölni az ablakon és krúzolni ezzel a kis törpével a nyári melegben.
Az autópálya több okból is kerülendő: előzési presztízs zéró. Hihetetlen pofátlannak kell lenni azért, hogy elengedjék az embert. Aztán a már említett szintetikus kormány - idegesen viselkedik tőle pályán. Az oldalszelet ugyan jól tűri, de a változó minőségű útburkolattal meggyűlik a baja, ráz, dobál, hangosan dübög - igaz, ez a futóműhangolás mindenhol visszaköszön. Mind e mellett ilyenkor erősen gazdaságtalan tartományban pörög a kis olajkályha, plusz egyre jobban terheli hallószervünket is.
Egy szó mint száz, megkedveltem ezt a kis vackot, mondjuk az is előfordulhat, hogy ha nincs ló, jó a szamár is elven működik a dolog. Vannak vele fenntartásaim - továbbra is buziautó - mégis valahogy kellemesnek találom. Ha elnézzük neki a hibáit, egész élhető partner képét látjuk benne. Ami persze egészen addig él, amíg nem próbálunk vele tempósabban közelekedni...
Minimum két hét totális passzívság vár a blogra. Tudom, tudom, most mindenki kardjába dőlne legszívesebben, de higyjétek el, nem éri meg.
Szokásos vizitúránkat kezdjük meg, bár érdekesen indul, a program az áradások miatt ugyanis az ország egyik végéből átkerült a másikba - indulás előtt 3 nappal. Na majd meglátjuk.
A hordók már dagadásig tömve, minden szükséges, szükségtelen, jópofa felszerelés betárazva, holnap indulunk, aztán kilapátoljuk a vizet a Körösökből. Ja igen, leborotváltam a szakállamat.
HAJÓKBA!
Esőben vezetni általában mindenki utál, kevés perverz van, aki határozottan szeret. Nálam hangulat függő, ma például megláttam benne a szépséget.
Ülsz a puha ülésben, gyorsan falod a kilométereket, száraz vagy, valami ócska zene szól a rádióban, mégis ki tudnál menni így a világból. Nem is olyan ismeretlen helyzet, igaz? Van ebben valami meghitt. Tőled pár centire szakad az eső, fúj a szél, de az a drága szélvédő szerencsére előtted van, egy csepp víz nem ér. A felverődő víz hangosan búg a kerékjáratok és a padlólemez felől, monotonon kattog az ablaktörlő reléje... Ugye, nem is rossz ez? Ilyenkor az ember nem rohan - nem csak azért mert, mert tudja, hogy csúszósabb az út, nem csak azért, mert nem lát rendesen. Vezetne bárki országokon át, csak ne kelljen kiszállni az autóból. Az esőben vezetésnek igenis megvan a maga romantikája. Csak rá kell hangolódni. 
Ha már itt tartunk: nem vagyok mániákus gyalogos átengedő, de esőben azért kicsit humánusabb vagyok velük. Én bent ülök a természettől megóvó autóban, ráérek; az a szerencsétlen gyalogos hadd menjen át előttem, valószínűleg rohadtul nincs kedve a szakadó esőben ácsorogni. Az meg, hogy nem fröcsköljük le őket, szerintem nem kérdés.
Árpi autója - ebből egyenes ágon következően az összes régi Swift - tökéletesen alkalmas mobil WC-nek. Egyik reggel együtt mentünk suliba és hát a szervezet reggeli óhaja ismét terítéken volt, mondtam Árpinak, hogy siessen, vagy az autójában végzem el a dolgomat. Akkor vettem észre a két lyukat a kalaptartón, tökéletes méretűnek bizonyultak, már csak az volt a kérdés, hogy oda lehet-e férkőzni valahogy.
Oda lehet.
Múlt hétvégén (vagy talán az előtt?) megkért Ibi, hogy vessek véget az olajcsöpögésnek, amit az Astra produkál huzamosabb ideje. Korábban tettünk már rá egy kísérletet, amivel ha megszüntetni nem is, de csökkenteni tudtuk az olajcsöpögést..JPG)
Karcsitól megrendeltem az alkatrészeket - ráfért az olajcsere is, ezzel együtt szűrők is napirendre kerültek - majd nekiláttam. Leengedtem a koromfekete olajat, kicseréltem az olaj- és levegőszűrőt, aztán elkezdtem lebontani az olajteknőt, mivel úgy tűnt, hogy kicsit megunta az életét a teknő tömítése. Kijött szépen minden csavar, csak egy nem. Természetesen az, amelyik a legeldugottabb helyen, sarokban, a bölcsőtől alig hozzáférhető helyen van. Szépen elvolt nyalva a 10-as hatlapfejű. Közben apu is segítségemre érkezett, miután bő 1,5 órán keresztül gyakoroltam a csavarral a nemi élet különböző válfajait. Próbáltuk ráütni az eggyel kisebb, 9-es kulcsot, próbáltuk betört csavar kiszedésére készített segédeszközzel, de sehogy nem volt hajlandó megmozdulni, így bármennyire is lenézendő, de feladtuk és bíztunk benne, hogy majd valami szakértő egyén el tud bánni a problémával.Majd elfelejtettem: a karter pereme szét volt barmolva, látszik, hogy egyszer már szenvedett vele valaki - valószínűleg az, aki szinte szabályos körré alakította a csavar fejét.
Az Astra ma jutott el a hozzáértő személyhez - röviden és tömören Gyula - aki végigszenvedte vele a napot, hála az égnek több sikerrel, mint én. Karcsitól rendeltem múlt héten egy olajteknő tömítést, mert amit korábban vettünk az valmilyen úton módon elszakadt. Itt kellett szembesülni a következő problémával: a két tömítés köszönő viszonyban sincs egymással. Amit Karcsi hozott, az szabályos téglalap alakú, ami pedig nekem keleltt volna az erős túlzással L alakot formáz.
Gyula lebontotta a kartert - lövésem sincs hogyan szedte le a csavart - és mit látott? Hát elöregedett tömítést nem, az biztos. Tömítés ugyanis nem volt! Tömítőpasztával volt kikenve az egész, amit szépen lassan megcsócsált a motorolaj. Jó, mi? A lemálló apró darabok pedig finoman szólva is korlátozták munkavégző képességében az olajszivattyút, ami nem szállított kellő mennyiségű olajat. Mázli hogy nem sült be az egész kóceráj. Gyula nekiállt alkatrészt szerezni, és mint kierült, az autóval valami nincs rendben. Ugyanis nagyon úgy fest, hogy a téglalp alakú F Astrához való, ezt az ISUZU dízelt azonban Mitshubishibe, Mazdába és tudja a bánat. Úgy tűnik jbbnak látták, ha módosítanak rajta egy kicsit, épp csak annyira, hogy szívjon vele az ember, ha egyszer hozzá kell nyúlni. Az Opelben Mitshubishi motor van. Valószínűleg volt egy motorcsere, a forgalmiban a gyári motorkód van, így érthető, hogy miért nem passzolt a tömítés. Ja, plussz poén, hogy a szerelő miután kimentette a kartert a centi vastag olajárból kiszúrta, hogy van rajta egy kis repedés, úgyhogy ezt is orvosolta gyorsan.
A Karcsi által hozott olaj és olajszűrő a kukában végezte, ugyanis a bő egy hete beletöltött olaj koromfekete volt, ami valljuk be, nem egészséges. Gyula szerint azért volt ez, mert az olajszivattyú nem mozgatta meg rendesen az olajat... A pontos mechanizmus valahogy nem áll össze nekem, nem értem miért lett fekete, de mindegy is. Az olajszűrő viszont tele lett a szétmálló tömítőpasztával, így az is a kukában végezte.
Holnap lehet megyek vele egy karikát, érdekelne, hogy változott-e valamit az autó most, hogy rendesen kap olajat. Az előző szerelő - Ibi férjének ISMERŐSE, naná, ismerős szerelő ritkán jó úgy tűnik - remélem egyszer szembesül majd a saját munkájával, már ha ezt munkának lehet nevezni. Őszintén gratulálok hozzá, törjön le a keze.
Ha létezne a földön elvakult Dacia fanatikus, akkor neki Erdély olyan lenne, mint Gombóc Artúrnak a megboldogult szerencsi csokigyár. Találna ott mindent, olyat is, amit eddig sose látott. Nagyon hosszadalmas lett volna ide feltölteni a képeket, ezért indára dobtam fel mindet. De a "kedvencemet" azért felraktam, kattintható, természetesen, aztán indafotó.
De hogy mire lehet számítani? Kamu coolerre (gyárilag, naná, hogy máshogy), Homasita minőséget megszégyenítő Román Tuning, 4x4-es, szívódízel igáslóra, veteránkorú hulladékra, Lumpikra... Na és persze az ötajtósra, ami nekem eddig tök ismeretlen volt, de valóban létezik. Durva.
Ja igen, ha unatkoztok, akkor katt ide. Dacia modelltörténet, természetesen nagyrészt Renault alapú típusokkal. Figyelemre méltó azért az R8 kópia (nem, nem az Audi R8), a Renault kisteherautó. Karcsi, a kamukúleres neve Dacia Gamma, 1992-2006(!)-ig gyártották. lol.
Itt a Chevrolet új modellje, a Cruze. Nem új info, mindenki látja már az óriásplakátokon, szaksajtóban, nem is azért írok most, hogy ezt tudassam veletek, inkább amolyan vélemény szerű.
Ja igen, még itt az elején szeretném tisztázni, hogy a Chevrolet nem sevrolet, hanem sevrolé. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a névadó, Luis Chevrolet francia származású. Kis francia szervízből indult, majd Amerikába költözött, ahol letette az omladozó General Motors egyik oszlopos tagjának alapkövét.
Elég sok újságban ovlastam már cikket a Cruze-ról, és valahogy mindig ömlengésbe csapott át. Sose ültem benne, nem vezettem, nem tudom, milyen, bár ilyen téren azért még nagyon feltűnő a dolog - mármint az ömlengés. A Kia C'eed esetében előfordult már ez a helyzet, igaz, ott az utolsó csavarig imádta és dicsérte mindenki a koreai remekvművet. Ami nekem szemet szúr az az, hogy mindenki szerint nagyon jól néz ki. Mindenki sokkal komolyabb autónak látja, mint amilyen valójában. Értékesebbnek. Csak nem tudom miért. 
Tudom, a tetszés a lehető legszubjektívabb dolog, na de akkor is. Selejt vagyok? Mindenki oda meg vissza van tőle, hogy mennyire jól néz ki, szerintem meg egy gyenge átlagos.Tény, nem fotogén, élőben sokkal emészthetőbb, de amíg nem láttam élőben elég sok minden jutott eszembe a formával kapcsolatban, csak az nem, hogy jól néz ki.
Szemből nekem kicsit sok. Na jó, nem kicsit, nagyon. A két részes giga hűtőmaszk, az orbitális mérető Arany Kereszttel túlzás számomra. Túlságosan is Daewoo-ként él még az emberek agyában ahhoz, hogy ennyire büszkén tolja maga előtt az emblémáját. Oké, ez az első amerikai-koreai Chevy, hangsúlyozni kell, de nekem akkor is sok. A fényszórók formája is kicsit túljátszott, szerintem ez tipikusan az az eset, amikor a kevesebb több. Oldalról ehhez képest egyszerűen egy jellegtelen autó, semmi érdekeset nem tud felmutatni, a hátulja pedig ha nem is ennyire érdektelen, de nem borzolja nagyon a kedélyeket. Nem csúnya, de semmi több.
Élőben teljesen más az autó. A hűtőmaszk nem tűnik ennyire hangsúlyosnak, de még mindig sok, az összhatás azonban egyértelműen harmonikusabb. Szerintem ennek az autónak meg kéne semmisíteni, de legalább zárolni 80 évre a sajtófotóit. Sokkal jobban járna vele a GM.
De EZ azért tetszik, határozottan jól néz ki, az utcai verzióhoz képest mindenképpen. 
Mi mondtuk: